Író: Kerstin Gier
Oldalszám: 328
Eredeti cím: Silber
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fülszöveg: Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…
Véleményem a könyvről: Elbűvölően humoros, mosolyogtatóan aranyos, és édesen romantikus! Kerstin Gier eddig is a kedvenc íróim közé tartozott, mivel elég magasra felküzdötte magát az Időtlen szerelem trilógiájával, de a Silber... szavak nincsenek rá, mennyire a szívembe fogadtam. Teljes mértékben azonosultam Liv-vel, hiszen annyira passzol az ő személyisége az enyémhez. Picit olyan volt, mintha magamról olvastam volna, ami elég furi, de ettől is csak különlegesebb lett ez a könyv. Általában engem minden könyvben csak egy dolog ejt rabul. Ám, most itt kapásból feltudok sorolni akár ötöt is.
1. A humor. Eszméletlen, milyen megnyilvánulásai van ennek a kis holdszőke csajszinak.
2. Az álmok. Jómagam, az álmok megszállottja vagyok, így kész csoda volt számomra a történet.
3. Henry Harper, és az ő szürke szemei, meg az a fantasztikusan édes, csapzott haja.
4. A rejtélyesség.
5. Hogy az lett a gonosz, akire egyáltalán nem számítottam.
6. A csattanós vég. Az első könyvek végét általában (saját tapasztalat) elszokták rontani. Én azt imádom, mikor egy könyvnek a vége, jókora csattanós pofont ad az olvasónak, hogy "Nesze neked, kattogjon csak az agyad azon, mi lesz ezután!".

Hupsz, ez hat lett. No, nem gond. Értitek a lényeget, nem? Hát persze, hogy értitek. Szóval, a történet...soha semmilyen könyv nem váltott még ki ennyire erős érzelmeket belőlem, pedig valamennyit mindegyik kicsikar. Prüszköltem a nevetéstől, könnyeztem az érzelmes részeknél, és volt, hogy olyan béklyóban éreztem magam, hogy mozdulni nem tudtam, teljesen elvarázsoltan bámultam ki a fejemből, csak mosolyogtam, mint akinél nincsen boldogabb ember a világon. Egész végig olvasás közben, bizsergett a gyomrom, és éreztem ahogy száguld a vér az ereimben. Na látjátok, ilyen egy tökéletes könyv! Amiről olyan folyékonyan tudok írni, hogy nem állnak le a ujjaim, amitől új értelmet nyer az életed, aminek a hatására másképp látod a dolgokat, az álmaid is élvezetesebbek. Kerstin Gier engem teljesen elvarázsolt a maga csodás fantáziájával, amiért hálám örökké kísérti majd. A karakterek sajátosak, bemutatja, hogy mennyire különböző embereknek lehet egy a sorsuk, és hogy mennyi mindenre képes egy álom. Ettől a könyvtől szépeket fogok Álmodni. Örökké gyorsabban fog verni a szívem, ha Henryre gondolok. A sztori elején teljes mértékben abban hittem, hogy Liv Graysonnal fog összejönni, de hamarosan reményeim átirányultak a szürke tekintetű, karikás szemű álomfiúra. És teljesült. Graysont végig egy elképesztően cuki, karamell-cukorka szemű fiúnak tartottam, ahogy Liv is, de az ő személye sokkal jobban beleillik a nagy testvér szerepébe. Bár teljes meggyőződésem, hogy Grayson érez valamit Livvy iránt, és az több egy testvéri szeretetnél. Térjünk ki kicsit Livre.

Mint fentebb is említettem, picit olyan volt, mintha magamról olvastam volna. Liv imádja a titkokat, a rejtélyeket, és ezzel valahogy én is így vagyok. Mindig úgy éreztem, hogy a titkokból "táplálkozom". Egy titok mindig felborzolja az ember hátát, de semmihez sem hasonlítható érzés, amikor felfeded az egyiket. Olyan, mint egy mélyen eldugott kincs, amit ha eléggé próbálkozol, a magadénak tudhatsz. Az emberek nem tudnak titkok nélkül élni, és mi sem jobb annál, mint hogy kiderítjük őket, nemde bár? Liv a leghumorosabb lánykarakter, akivel 'találkoztam'. És ami engem teljes szívvel lenyűgözött, hogy nem tökéletes, és ezt mérhetetlenül köszönöm Kerstin Giernek. (Nem csak ezt.c:) Livvy szerintem a legvagányabb csaj, a könyvek tengerén. Apró külső hibái eltűnnek ragyogó személyisége mellett. Az első, és egyetlen főhősnő, akiért rajongok. Team Liv!
Tyű, mennyit írtam már! De senki ne aggódjon, ennyi nekem sem elég! Ideje kielemezni az én kis szürke szemű álomfiúkámat!
Henry Harper kitűnik a négyek csoportjából. A szöszikkel ellentétben az ő haja barna, és ami ennél is figyelemfelkeltőbb az, hogy tele van titkokkal. És mit kell tudni Livről? Hát persze, imádja a titkokat. És Henry a megtestesült titok! Ajtaját, három zár is védi. És én most őszintén elismerem, hogy először Grayson volt az, akinél esélyesnek gondoltam azt, hogy belezúgok. De Kerstin hamar elkezdte kimutatni Henry csodás tulajdonságait, és én tökéletesen és visszavonhatatlanul belehabarodtam. De szerintem ezzel mindenki így volt/van/lesz. És az első csókjuk Livvel... ennél cukibbat sem olvastam még, és már megint mindjárt összeolvadozom a laptopom. (Le is fogom nektek írni az idézetekhez az első csók pillanatot. Annyira cuki, nem hagyhatom ki.) Na jó, most leállok Henryvel, mert a végén tényleg az egekbe szökik a pulzusom.
Gyorsan összefoglalom még néhány szereplőről a gondolatomat... Először is, Grayson. A karamell-cukorka szemű, szerény álomfiú. Igazán aranyos jellemmel rendelkezik, és ha lecserélhetném a jelenlegi bátyámat rá, tuti megtenném, De itt is van egy aprócska probléma, persze, ha nem csal az én drága fantáziám. Graysonról szinte virít, hogy komolyabb érzéseket táplál Liv felé. És nagyon őszinte leszek, én mélyen csalódott lennék, ha a következő két könyvben, mert bizony lesz, Grayson is esélyes lenne. Pedig imádom. De Liv mellé Henry kell. És emellett kitartok.
Arthur és Jasper azok, akik számomra igen semlegesek. Igaz, ők is, az általam álomfiúknak nevezett csoportba tartoznak, de nem tűnnek ki. Borotválkozó Ken... kacagnom kell. Liv mindig alakít. Jasper-nél nincs butább ember a Frognal-ba, ám ő is aranyos személyiség, a maga módján. Arthur pedig teljesen semleges számomra.
Még két szereplőt szeretnék kiemelni. Az egyik pedig, Anabel. Mint tudjuk, az álomfiúk részegen, és szerelmesen (ez csak Arthur-ra vonatkozik) megidéztek egy démont. És hát Anabel is köztük volt, míg persze meg nem szegte a szabályt.
*SPOILER* Ami igazából nem is úgy szólt, mert a drága szöszik, (és Henry) nem tudják olyan tökéletesen a latint, mint Anabel. Szóval ja, a kis turpis kék tekintetű Barbie baba. *SPOILER VÉGE* (Ha már olvastad a könyvet, jelöld ki az egereddel a fekete részt, ha meg nem, és nem szeretnél beleszaladni egy spoilerbe, inkább haladj tovább.)
Szóval igen, Anabel okozza a csattanós véget is.
Az utolsó, személy, akit kiszeretnék vonni a rengetegből, az Secrecy. Aki már olvasta a könyvet, az tudja, hogy Secrecy a Tittle Tattle Blog írója, és alkotója, a pletykák szerelmese. Mindent tud, mindent lát és mindent hall. De vajon ki Secrecy? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én arra a lányra tippelnék, aki 13 kilót fogyott egy hashajtó miatt. Azt hiszem Hazel a neve. De ez persze csak egy tipp. Bár őrülten kíváncsi vagyok, vajon ki rejtőzik a Secrecy név mögött.
Még így utoljára... remélem már ti is elterveztétek a saját ajtótokat. Nekem már megvan, és amint Ryu barátnőm elkészül a lerajzolásával, közzéteszek nektek egy képet róla, itt is, és Facebookon is. Nektek milyen az álomajtótok?:)
Kedvenc szereplőm: Mint mindig, most is fiú. Méghozzá Henry Harper. Az én szürke tekintetű, karikás szemű, csapzott hajú álomfiúm.
Kedvenc részem: Henry és Liv első csókja. Lentebb elolvashatjátok ezt a részt, bár annak, aki még nem akarja megtudni, mi hogy történik majd, annak az átugrást ajánlom.
Értékelésem:
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5* (Imádom, hogy ilyen pozitív vagyok az értékelés terén. Ez gond?!)
Pár idézet a könyvből:
"
What if you slept
And what if
In your sleep
You dreamed
And what if
In your dream
You went to heaven
And there plucked a strange and beautiful flower
And what if
When you awoke
You had that flower in you hand
Ah, what then?" (Samuel Taylor Coleridge)
"A kutyánk, Butter - teljes nevén Princess Buttercup formerly known as Doctor Watson (...)"
"Úgy tűnt, beszélgetésünk személyes részének vége, nyílván nem volt kedve a feltétlenül szükségesnél tovább csevegni olyasvalakivel, akit úgy hívnak, mint a barátnője macskáját, és akinek a szülei sem nem diplomaták, sem nem gyémántbánya-tulajdonosok."
"A misszionáriuslány-szemüvegem mögül hitetlenkedő pillantást vetettem rá."
"Kézenfekvő volt: leendő mostohatestvéremnek van egy titka... és én
imádom a titkokat."
"
Hol fénytelen folyók hullám-könnyei zúdulnak mélybe...
Varázsos álom ott hullott szemére. Fel ne ébreszd őt!
Ki csupán egyetlen csillagot követve érkezett messze földről, kutatva a helyet, hol az árnyak közt végre megpihenhet."
"Sub umbra floreo. Az árnyékban virágzom."
"-Jas, tényleg nem kéne többször kiszolgálnod magad anyád gyógyszeres szekrényéből."
"Sorra kezet rázott mindegyikünkkel, mi pedig bemutatkoztunk, és biztosítottuk róla, hogy mi is örülünk. Amikor Lottie volt soron, még jobban elvörösödött, és közölte, hogy őt Tollie Hastlwubernek hívják, és ő a szébibitter."
*ELSŐ CSÓK JELENET*
"-Igazából? - Kinyitotta az ajtót, és mögötte felismertem a folyosó szórt fényét. De ekkor elengedte a gyíkot, és néhány lépéssel ismét mellettem termett. Még mielőtt bármi reagálhattam volna, lehajolt hozzám, és szájon csókolt. Nem volt különösebben hosszú csók, valójában nem volt sokkal több, mint ajkaink egészen finom érintése (...)"
*ÉS VÉGE*
"Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak."
"Úgy tűnt, Jasper anyukájanagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint 'Csókolj meg, lázadó!' és 'Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg'. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek."
"-De hát hölgyem! - szólalt meg a fehér szakállú felháborodottan.
-Tudom, hogy ez nem illendő, Télapó, de ez most vészhelyzet. - feleltem, és meg sem várva a választ, bevágódtam a hátsó ülésre (...)"
"-Tudod, miért kezdtem el hinni ebben a démonban? - kérdezte halkan,
Megráztam a fejem.
-Mert a kívánságom abban a pillanatban teljesült, amikor megismertelek téged.
(...)
-Olyan vagy, mint én - mondta komoly hangon, -Imádod a rejtvényeket. Szeretsz játszani. Szívesen kockáztatsz. Amikor veszély fenyeget, számodra akkor kezd izgalmassá válni a dolog. - Még egy kicsit közelebb hajolt, és éreztem meleg leheletét. -Ezt kívántam. Hogy találkozzak valakivel, akibe beleszerethetek. Te vagy az én leghőbb kívánságom, Liv Silber."