Cassandra Clare: Üvegváros (A Végzet Ereklyéi 3.)

Író: Cassandra Clare
Oldalszám: 500
Eredeti cím: City of Glass
Megjelenés éve: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost - bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagy sikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Véleményem a könyvről: Sebastian!!!!! Hát gyerekek, végre bejött a történetbe az én mindenem! Annyira imádtam ezt a könyvet, hogy wahh! Sokkal több izgalom volt benne, mint az első két kötetben együtt! Nagyon sokat röhögtem a Klávé naivitásán. Kezdtem egyet érteni Valentine-nal,

főleg, miután az új Inkvizítor, Albertree, (azt hiszem ez volt a neve) elfogta Simont, és éheztette. Meg hát... maga a konzul, egy áruló? Miért? Valentine-nak igaza volt abban, hogy a Klávét le kell cserélni, de abban nem, hogy az alvilágiakat ki kell irtani.
 Térjünk ki az új szereplőre, Sebastianra. Tudtam, ki az a Sebastian, mert spoiler mániás vagyok, de még én is összezavarodtam, mikor úgy jelent meg, mint a Penhallow család rokona. Ráadásul fekete hajjal! De persze aztán hamar leestek a dolgok nekem is. Tartsatok betegnek, de imádtam azt a részt, mikor Clary és Sebastian csókolóztak. *A pillanat, mikor megcsókolod a saját bátyádat, mert nem tudtad róla hogy a testvéred, de aztán kiderül, hogy nem is a testvéred, majd később megcsókolód az igazi bátyád, aki ráadásul le akarj égetni a világot és akiről szintén nem sejtetted, hogy a testvéred.* Oh My Gosh. Ha vannak bonyolult dolgok, akkor ez az. Na jó, tovább a történetben. Másik csók jelenet... Jace és Clary elmennek a Wayland-birtokra. Hát az a rész olyan cuki! De le sem körözi a vége felé lévő együtt alvós jelenetet! Igaz, úgy fekszenek egymás mellett, mint akik karót nyeltek, de hát így is olyan cukik! Meg Jace levele! Hát én úgy könnyeztem, mint még soha. Azt hittem, hogy nyomban kiszaladok a házból, és leülök egy fa alá sírni, meg távolba meredni. Na jó,

menjünk tovább a sztoriban. Következő jelenet, amit érdemes kiveséznem, az az, amikor Clary rárajzolja Simon homlokára Káin jelét. Ennél a résznél, ilyen fura büszkeség fogott el, csak nem tudom mire/kire voltam büszke. De azt hiszem jobban megszerettem Simont, miután rákerült Káin jele. És akkor ugorjunk fejest a történet csúcspontjába, a végébe! A Klávé végre szövetkezik az Alvilágiakkal... nyert ügy. Clary megalkotja az összefogás rúnát... nyert ügy. Jace elment megkeresni Sebastiant, miután megölte Hodge-ot, akit Simon melletti cellában találtak... gond. Valentine tudja, hogy hol van, és hogy mi a Végzet Tükre... gond. És elkezdődik a Burren-i csata! Jace Sebastian-nal viaskodik, amit nagyon keményen félbeszakít Izzy, ahogy levágja Sebby csuklójáról a kezét. Iz egy kemény csaj. Ezt most is bebizonyította. Jace már persze  a halálán volt, ahogy én is, mivel vagy ötször hittem azt a történet során, hogy kinyiffant. Aztán persze... khm.. ezt majd a végén. Nos tehát, Jace megöli Sebastiant, majd visszasietnek Alicante-be, ahol már nagyban folyik a Végzet Háborúja. Kreatív a Klávé, ezt most is bebizonyította. Clary már azon van, hogy megakadályozza, hogy Valentine megidézze Razielt, és az Árnyvadászok pusztulását kérje tőle. És itt jön az én hülye, egoista barmom, hogy ő majd mindenkit megment, erre... meghal. Én gyerekek, teljesen kétségbe voltam esve. Prüszköltem a sírástól, mint valami beteg láma. Körülbelül egy órára le kellett raknom a könyvet, hogy lenyugodjak. Majd folytattam. Valentine megidézte Razielt. Itt már teljesen ki voltam bukva, fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt már jóra fordítani. És itt jön be a képbe Clary, aki végignézte Jace halálát, miközben megkötözve ült, Némító rúnával elcsitítva. Még a halott helyzetet is újraéleszti. Ugyan is, a pentagrammában átírta Valentine nevét a sajátjára és BUMM... máris ő kérhet egy dolgot az Angyaltól. Perszer Raziel megöli Valentine, ráadásul nagyon menőn, öli meg. Clary pedig azt kívánja, hogy Jace újra éljen. Minden heppi. Vagy mégsem? Hát persze, hogy nem, hiszen nem említettem meg valamit! Max Lightwood halálát. Szörnyen sajnáltam Alecet, Izzyt, és Jacet. Ettől függetlenül, végül minden happy end lett, ugyan is Alec végre felvállalta a kapcsolatát Magnussal. Jaj, hogy én milyen boldog voltam! Malec, forever! Nos, azt hiszem ennyi papolás után, itt az ideje, hogy befejezzem a véleménykinyilvánítós részt.

Kedvenc szereplőm: Sebastian. Ő a mindenem, hagyjatok.:(

Kedvenc részem: Clary és Sebastian csókja. Rossznak érzem magam.:c

Értékelésem:
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/3

Pár idézet a könyvből:

"A temetéseket az élők kedvéért rendezik, (...) nem a halottakért."

"Ami nem öl meg... az jobban teszi, ha máris menekülőre fogja."

"Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak."

"A gyengeség és a romlottság nem a világban van. (...) Az emberekben van. És mindig bennük lesz. A világnak egyszerűen jó emberekre van szüksége, hogy meglegyen az egyensúly."

"Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés."

"Nem tetszel nekem. (...) Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek."

"Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged."

"Az emberek azt hiszik el, amit el akarnak hinni."

"Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod."

"Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét."