Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (A Hollófiúk 1.)

Író: Maggie Stiefvater
Oldalszám: 416
Eredeti cím: The Raven Boys
Megjelenés: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme ... vagy te ölted meg őt.
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Véleményem a könyvről: Ebben a könyvben óriásit csalódtam...de kellemeset! Az Angyal nevére, nagyon imádtam! Fantasztikus volt, és nem félek kijelenteni azt, hogy az egyik legjobb vörös pöttyös könyv! És Stiefvater-nek is a legjobb regénye lett, a részemről. A karakterek imádni valóak. És Gansey... istenem, hát meg zabálom! Egy órán át töltögettem le az olyan képeket, mint amit ide raktam.--------------------------->
Kitűnik az összes vörös pöttyös közül. Ez a könyv más,... mint Blue. Izgató, mint Gansey. Rejtélyes, mint Ronan. Szerethető, mint Adam. És meglepő, mint Noah. Annyira tökéletesek a karakterek, hogy ez a könyv, még történet nélkül is csodálatos lenne! De így együtt, egy ilyen fantasztikus történettel... hát én azt hiszem, megyek és leülök egy sarokba. Ez a könyv engem kinyírt! Úgy ültem le a laptopom elé, hogy milyen tökéletes könyvről írhatok kritikát, milyen könnyű lesz meg minden. Hát nem az! Nem találok egy francos negatívumot sem. Az egész úgy tökéletes, ahogy van, és ezért olyan nehéz róla írni. Na jó, összeszedem maga.
*5 perccel később*
Oké, folytatom. A könyv úgy ahogy van megbabonáz. Lassan esnek le a dolgok, és ez így szuper volt. Például mikor Gansey és Blue megtalálta Noah csontjait. És ugye Gansey már tudta, hogy Noah szellem. Így olvasod, olvasod, nem érted mi baja van Gansey-nek, majd szépen lassan leesik a tantusz, hogy hát Noah szellem. Azért találták meg ott a jogosítványát, mert az az ő holtteste. És Noah Czerny, Whelk barátja. Én így a fejemre csaptam, hogy: Hát te nő, azok a jelek! Hogy már alapból tudtam, mi Noah vezetékneve. Hogy miért nem ment a jóslásra a Hollófiúkkal. Hogy miért hányt, mikor meglátta Cabeswaterben a Mustang-ját. Hát azok az apró jelek! És én annyira imádtam,

hogy Noah szellem! Az egésznek adott egy még izgalmasabb hatást.
 Térjünk át kicsit Blue-ra. Én szeretem Blue-t, ő is fantasztikus karakter a maga furcsaságával, csak ha én lettem volna az ő helyében, máshogy alakítottam volna a dolgokat. Például, én szerintem elmondtam volna Gansey-nek a teljes igazságot. Vagy hát, nem is tudom. De egyébként szeretem Blue-t. Jane-t.
 Ronaaaaan. Ronan-t imádom! Tudja, mikor nem kéne megszólalnia, és ő ezekben a helyzetekben dumál bele a dolgokba. És annyira aranyos Láncfűrésszel. Meg a latin tudása is lenyűgözött, de teljesen. Bár a könyv végén az utolsó mondatát nem fogtam fel, de majd tuti kiderül Az Álomrablókban, hogy mi a szitu azzal a megjegyzéssel.
 Adam Parrish. Adam aranyos, udvarias, félénk és szerethető. Talán ez vele a baj, de nekem Adam nem lopta be annyira magát a szívembe, mint a többiek.
 Noah Czerny-t egyből tárt karokkal várta a szívem. Miután kiderült, hogy szellem, még be is költöztettem a szívembe.
 És végül maradt Gansey, akiért olvadozok! Szerintem Gansey mindegyik arca imádni való, és én mindegyikért odavagyok. A nagyképű, gazdag, aglionbys fiúért, és a sebezhető, megtört, felfedező Gansey is nagy helyet kapott a szívembe. Lehet azért nem szeretem az embereket, mert túl sok szeretetet adok a képzelt karaktereknek. Nos, ha igen, nem igazán érdekel.c: Szóval a karaktereket kiveséztem. Úgyhogy még egyszer leírnám, hogy imádtam a könyvet, és a részemről, tuti dobogós lenne, egy vörös pöttyös könyves versenyen.

Kedvenc szereplőm: Jézusom. Az a gond, hogy egyet kéne választanom, ami nem igazán megy. Fhu, na jó. Gansey. Egyébként Gansey, Ronan, és Noah közül döntöttem. De hát végül, a szexi, szemüveges fiúcska mellett döntöttem, aki ha létezne, azt hiszem elrabolnám.

Kedvenc részem: Amikor viccből, de Gansey azt mondja Blue-nak a templomban, hogy: Most legszívesebben megcsókolnálak! Én meg így vigyorogtam a könyvre, mint egy hülye. 'Ha tudnátok. Mert én tudom'c:

Értékelésem:
-Történet: 5/5
-Karakterek: 5/5
-Poénok: 5/4,5
-Elolvasnám-e újra?: Persze, bármikor!

Pár idézet a könyvből:

"-Blue - szólt Blue.
-Blaire?
-Blue.
-Blaize?
(...)
-Jane. - sóhajtott fel Blue.
-Ja, Jane! - szólt Malory - Mintha Blue-t hallottam volna."

"A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális."

"Az emberek akkor kiabálnak, ha nincs akkora szókincsük, hogy suttogjanak."

"Így tesszük meg a halálba vezető utat? (...) Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?"

"Ha megvan képességed, hogy bizonyos dolgokra rátalálj, az egész világ a tiéd."