Oldalszám: 384
Eredeti cím: Forever
Megjelenés: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fülszöveg: (Sajnos nem tudom leírni a könyv fülszövegét, mivel jelenleg nincs nálam, így a Könyvmolyképző oldalán található leírást fogom beszúrni. Sajnálom.:c)
akkor...
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most...
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké...
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban - élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.
Történet: Grace farkas. Sam kénytelen összefogni a goromba Cole-lal, aki maga a baj, nagy b-vel. Tom Culpepernek érezhetően elege van. Az egész farkas falkát kiakarja írtani Mercy Falls-ból, most, és mindörökké. Helikoptereket szervez a vadászathoz. Sam nem tudja mit csináljon, mikor Grace, és az egész falka élete a tét. Cole elkezd saját magán kísérletezni. Van egy elmélete, miszerint nem feltétlenül a hőmérséklet az átváltozás okozója. Adrenalint, és annak barátait adja be magának. Sok kudarc után, (az egyikbe majdnem bele is hal) meglátogatja a siker. Grace oda-vissza változik. Szüksége lenne Samre, de folyton kicsúszik a fiú kezéből. Samet bekérik a rendőrőrsre, ahol Olivia megölésével, és Grace elrablásával vádolják, burkoltan. Koenig rendőrtiszt sejt valamit. Miközben Samet viszi a házához, kifaggatja a gyengén hazudó fiút. De Samnek sem kell sokat beszélnie, a rendőr szinte magától rájön, hogy a farkasok, nem sima farkasok. Colenak már megvan a terve, hogy a farkasokat elviszik Mercy Falls-ból. Már csak egy hely kéne. Koenig felajánl egy félszigetet, amit örökölt. A hely megvan. A terv megvan. Grace szintén megvan. Minden jónak tűnik, csak hogy előre hozzák a vadászatot. Azonnal menekülniük kell. Cole beadja Samnek az adrenalint, és ő vezeti ki a falkát, Grace-szel az oldalán. Isabelle mindent megtesz, hogy megállítsa önfejű apját. A lány nem tudja mit csináljon. Szörnyen összeveszett Cole-lal. Ha ne lennének mind a ketten olyan makacsak... Cole eközben ember formájában fut a falkával a félsziget felé. A helikopterek vészesen közelednek hozzájuk. Shelby sem könnyíti meg a dolgukat, mivel rátámad Samre, aki nélkül a falka elveszik. Semelyik farkas nem tudja mi legyen tovább. Cole beadja magának is az adrenalin adagot, így farkasként száll szembe Shelbyvel. Isabelle már csak akkor ér oda, mikor mind a ketten a földön fekszenek, véresen. 6-7 farkas halt meg, köztük Beck is. A többiek épségben megérkeztek. Másnap Grace és Sam visszamennek, hogy megnézzék a holttesteket, de Cole farkastestét nem találják meg. Később, miközben Isabelle a zongoraszobában kuporog, csörög a telefonja. Cole. A lány magánkívül van. Azt hitte meghalt. Grace beleegyezik, hogy neki is beadják az agyhártyagyulladással fertőzött vért.
Véleményem: Nem bírom! Há' mi ez a vég? Nem derül ki semmi! Olyan, mint amikor nézel egy filmet a tévébe, és a legizgalmasabb résznél, fogják és benyomják a reklámot. Csak ott megy tovább a film, miután vége a reklámnak! Imádom ezt a trilógiát, minden tiszteletem az írónőé, hogy ilyen remek munkát végzett, de ez a befejezés! El sem akartam hinni. Lóg az egész a levegőbe. Tudom, hogy fel kéne csigáznia a fantáziámat annak, hogy az író az olvasóra hagyja a folytatást, de engem csak lehangolt. Egyébként szörnyen imádtam ezt a részt is, bár, ez nem ütötte meg azt a mércét, mint az előző kettő könyv. De ettől függetlenül, még mindig úgy gondolom, hogy örök rabja maradok ennek a történetnek.
"Viszlát: százféleképpen mondhatod,
Könnyeid százféleképpen onthatod,
Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz.
Mondom: viszlát, viszlát,
Kiáltom hangosan át,
Mert mire hangom újra meglelem,
Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem."
(Az Angyalra, imádom ezt a dalt Samtől. Megszállottja vagyok.♥)
"Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem?"
"Egy nap majd megfizetünk ezekért a lopott pillanatokért, de nem hiszem, hogy rosszak lennénk, csak mert megéljük őket."
"Nincs is olyan jóízű dolog a világon, mint valaki mosolya a szádban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése