Halihó, drágák! Ma egy a blogon nem megszokott bejegyzéssel készültem nektek. Ugyanis ebben a hónapban kettő könyvet is félbe hagytam. Rám ez igazán nem jellemző, de persze minden félbehagyásnak megvannak az okai, és ezeket most itt összeszedem. Szóval két könyv véleményezését olvashatjátok összevonva.
Az első könyv, amit félbehagytam, az a Párválasztó. Tényleg egy szuper történettel megáldott könyv, és Kiera Cass egy nagyszerű író, de nekem nem adta át igazán az érzelmeket. Minden bizonnyal, a jövőben megint nekiugrok, mivel egy zsebkendőt csúsztattam oda, ahol tartottam, mikor úgy döntöttem, hogy én most ebből többet nem kérek. Miért is hoztam meg ezt az ítéletet? Ennek egy oka van, méghozzá az, hogy nem az én világom ez a hercegnős téma. Sosem érdekeltek a ruhák, nem foglalkozok a sminkeléssel, így ez a könyv alapból távol áll tőlem. Nem tudtam úgy azonosulni Americával, mint a többi főhősnővel, és ez eléggé zavart. Más hibája nem volt a könyvnek, ezért is gondolom úgy, hogy majd egy-két év múlva... (Agyam megáll, valaki petárdázik a téren, én meg nem tudom hová feltekerni a zenét. Imádom a maglódi hülye gyerekeket. ahh.) Szóval ennyi is lenne a Párválasztóról.
A másik, Jamie McGuirre: Az őrző című könyve. Ezt a könyvet egyik barátnőmnek a nővérétől kaptam kölcsön. Ezzel a sztorival semmi gond nem lett volna. Imádom az angyalos-démonos könyveket, és a szexi angyalpasikat is. Minden jó volt, míg el nem kezdtem feszengeni olvasás közben. Rájöttem, hogy szörnyen nem szeretem, ha a főszereplők egyből egymásba szeretnek. Ráadásul ilyen nyilvánvalóan, és ennyire nyálasan. Túlságosan kapkodva jöttek egymás után az események, nem éreztem az átmeneteket. Minden túl gyors volt. Egyébként én egy fantasztikus írónak tartom Jamie-t, rengeteg olyan regénye van, ami a várólistámon csücsül, de ezt ahogy félbehagytam, letöröltem minden részét. Sajnos nem szándékozok több esélyt adni ennek a trilógiának, annyira elvette a kedvem ez az egész nyálas szerelmesdi. (Senki ne értsen félre, rajongok a romantikus könyvekért, de milyen szerelem az, amiért nem kell harcolni? Minél többet húzza az író a szerelemvallást, annál jobban szurkol az olvasó. Szerintem.) De nem gond, lehet csak én vagyok ezzel így.
Nos, ennyi is lett volna. Minden esetre, nagyon remélem, nem lesz több könyv, amit félbe kell hagynom, és ezáltal nem is lesz több ilyen bejegyzés. De ez jelenleg a jövő titka. Kellemes estét, drágák!♥
P.S.: Elhallgattak a petárdák, én meg Coldplay-t hallgatok. Rendben vagyok. És ti?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése