Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.)

Író: Michelle Hodkin
Oldalszám: 448
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: MARA DYER azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda.
                                    PEDIG LEHET.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a baleset, amelyben a barátai életüket vesztették, ő viszont titokzatos módon életben maradt, nem egyszerű véletlen volt.
                                                                        TÉNYLEG NEM.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes.
                                                                       NAGYON TÉVED.

Véleményem a könyvről: Tegnap lepett meg a postás a csomaggal, amiben nem mellesleg lapult 10 szuper könyvjelző, egy szaloncukor és a Bane-Krónikák hatodik kötete. (Raphael Santiago megmentése) Na szóval, ha tegnap délután jött meg a Mara Dyer eszmélése, és most (12:42) írom a kritikát, akkor a következtetés amit le lehet vonni, hogy nem tudtam letenni, annyira imádtam. És bizony, ez teljesen így van! Ez a könyv valami fantasztikus. Egy gyönyörűen kibontakozó szerelembe

olvashatunk bele, és úgy ahogy van, én magam is teljesen belezúgtam az egész történetbe, és hát, ha ez lehetséges, a karakterekbe még jobban. Írtam egy ilyen üzenetet Ryu-nak: Elvesztem Noah Shaw-ben. Majd keress meg. Soha.
És teljes mértékben így gondoltam. Nem akartam kimászni a történetből, és sírhatnékom volt, mikor megláttam, hogy már csak pár oldal. És tudtam, ismét tudtam, hogy szar vagyok angolból, és várnom kell a fordításra. Azt hiszem nem olvastam még könyvet, ami ennyire szíven szúrt volna. Hát ennek is eljött az ideje. (Jézusom, nem tudom levenni a szemem erről a mozgóképről.) Új szerelmet avattam. (Noah) Tudjátok, az emberek nem hiszik el, hogy egy ember több emberbe is szerelmes lehet, ugyan úgy. Hát, azt hiszem a könyvmolyok csapata erre élő példa. Bár mi kitalált emberekbe vagyunk szerelmesek. Na jó ez ugyan az. Nekünk. Ha ha ha.:3 Mi nem csak egy életet élünk meg, hanem több ezret. Minden egyes történet egy új élet. És én ebbe a történetbe bele akartam bújni. Ottmaradni, és soha ki nem jönni. Szellemként nézni a szereplőket, figyelni sorsuk tragédiáját, elpirulni Noah mosolyán, félni a furcsa dolgok történése közben. Hiába került a trónra nálam a Vörös Királynő, Mara Dyer jött, és kegyetlenül a második helyre taszította Victoria Aveyard művét. Imádtam, hogy minden egyes rejtély

lassan, de izgalmasan bontakozott ki előttem, és szerintem mind a tíz körmömet lerágtam olvasás közben. Soha nem írtam még ilyen lendületesen értékelést egy könyvről, és lám, Michelle Hodkin, még azt is kicsikarta belőlem, hogy csak úgy repkednek az ujjaim a billentyűk felett, mert csak jönnek és jönnek a gondolatok, hogy mit írjak erről a csodás könyvről. Mara a legfantasztikusabb főhősnő, akiről valaha olvastam. Története tragikus, ám elképesztő. Jelenleg saját magam darabkáit kapargatom össze, és gondolom nem is kell mondanom, mi okból. Ryu-val lezajlott még egy érdekes beszélgetésem: Én: Te. Tudod mi Mara Dyer képessége? Le fog esni az állad. Elgondolja ahogy meghal egy ember, majd az az ember meg is hal. Úgy ahogy ő elgondolta. Ryu: Lol, én akarok lenni Mara Dyer. Én: Oké, megkapod a képességet, de enyém Noah Shaw. Meglátszik az igaz barátság.c: (Imádlak♥) Nos visszatérve a könyvre... Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni élni a folytatás nélkül. Gyerekek, saját érdekemben, de rá kell hajtanom az angolra.
Nos. Noah Shaw. Jó párszor megemlítettem már a nevét a véleményem során, de itt az ideje, hogy kielemezzem. (Remélem mindenki olvadozik attól a giftől, itt feljebb. De azt is remélem, senkinek sem terelte el túlságosan a figyelmét.:'D) Ugye a híre, körülbelül az, hogy több segget fogott, mint kilincset. Aha ja szép mese. Noah arrogáns, bunkó, udvarias, csodálatos, és eszméletlenül jóképű. És egy humorzsák. Annyira megtudott mosolyogtatni. (Folyton eltereli a figyelmemet gif-Noah az írásról. Megbolondulok.:c) Jaj, és amikor minden idegszálad táncot jár, mert magad elé képzeled azt a cinkos mosolyt. Leolvadok az ágyról. Na jó, hanyagoljuk Noah-t, mert a végén összenyáladzom a laptopom. Inkább térjünk ki a könyv elején lévő kis írásra. Nagyon meggyűlt a bajom, azokkal a szép, ám kacifántos betűkkel. Aztán öt perc után, sikeresen kielemeztem az egész üzenetet. Taps, Liv-nek! Jézusom, milyen hosszan papolok már! Nos, túlságosan elmerültem a gondolataim tengerében, és a könyv varázsának kiterítésében. Tipikus én...

Kedvenc szereplőm: Hajjaj, miért csinálom ezt magammal? Mara tényleg lenyűgöző személyiség, de én a legtöbb könyvben a férfi főhősök felé hajlok. És itt is. Szóval, Noah Shaw.

Kedvenc részem: Lehet az egész könyv egy rész? Mert akkor az egész könyv. Na jó... szóval kedvenc rész... /fél óra gondolkodás múlva/ Áh, megvan! Amikor elárulják egymásnak (Noah és Mara) a titkukat, hogy mire képesek. Azt a részt megkönnyeztem. Na jó, nem csak azt.

Értékelésem:
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/5*
Borító: 5/5* (Soha életemben nem adtam még ilyen pozitív értékelést könyvre.)

Pár idézet a könyvből:

"Az a száj. Igen, a dohányzás csúnya szokás. De Noah olyan jól mutatott dohányzás közben!"

"-Te igazi ezerszázalékos könyvmoly vagy. Imádom."

"-Nekem nincs esetem.
-Az még rosszabb. - feleltem, és esküszöm, hogy próbáltam szemétkedve mondani. -Ezek szerint igaz, hogy nem válogatsz.
De azt akarom, hogy jöjjön közelebb.
-Aljas rágalom. - Szavai alig voltak suttogásnál hangosabbak. Tett felém egy lépést, olyan közel volt, hogy éreztem a mellkasából áradó melegséget. Lenézett rám, teljesen őszintén és nyíltan és a szemébe hulló borzas hajjal, és én akartam és nem akartam és muszáj volt mondanom valamit.
-Kétlem. - Ennél jobbal nem sikerült előrukkolnom. Noah arca centikra volt az enyémtől. Tudtam, hogy megfogom csókolni, és tudtam, hogy megfogom bánni.
 Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt."

"És ennyi volt, ilyen egyszerűen lettem én teljesen, totálisan és abszolút:
Az övé."

"-Gonosz vagy.
Válaszul elmosolyodott, és felemelte mutatóujját, hogy gyengéden megbökje orrom hegyét.
-Te meg az enyém. - közölte, azzal elsétált."

"-Hogy létezik, hogy vannak barátaid Noah?
-Én is ezt kérdezem magamtól minden áldott nap."

"-Menj a pokolba! - mondtam halkan.
-Már ott vagyok. - felelte Noah (...)"

"-Nevetségesen alulöltözöttnek érzem magam egy vasárnapi villásreggelihez. Csak úgy mondom.
-Őt nem fogja érdekelni - felelte Noah, és a hajába túrt. -És te pont így vagy tökéletes."

"Noah Shaw továbbra is szoknyapecér, továbbra is seggfej, és számomra továbbra is totál elérhetetlen. Ez lett a belső mantrám (...)"

"-Tudod, figyelmeztettek ám veled kapcsolatban.
És azzal a jellegzetes félmosolyával, amitől elkárhoztattam, Noah azt felelte:
-Mégis itt vagy velem."

"-Úristen!
-Igen?"

"-Tessék! - mondta Noah, miután bekötötte a bal cipőmet. -Esés megúszva.
  Elkésett Már beleestem."

"Nagymama, miért olyan hosszú a hajad? Hogy jobban elrejtőzhessek mögé."

"Mi történt tegnap éjjel? Mi történt azon az éjszakán? Mi történt velem? Mi történt? Mi történt?"

"-Noah?
Megfordult.
 -Amikor meghallottál azelőtt... mielőtt ideköltöztem... Mit mondtam?
Noah arca elkomorult.
 -,,Szedjék ki őket!'' "

"-Akarsz engem. - közölte Noah egyszerűen, határozottan. -Ne hazudj nekem! Hallom.
-Nem számít. - leheltem.
-Nagyon is számít. Ugyanannyira akarsz engem, amennyire én téged. És én mindennél jobban akarlak.
(...)
-Ma. - suttogtam.
Noah lassan talpra állt, teste közben súrolta az enyémet.
-Ma. Holnap. Holnapután. Örökké. - A szemembe nézett. Feneketlen mély volt a tekintete. -Neked szánt engem a sors, Mara.
 És bár fogalmam sem volt, hogy lehetséges ez, vagy hogy mit jelent, de abban a pillanatban én hittem neki."