Oldalszám: 352
Eredeti cím: Miss Peregrine's Home for Pecuilar Children
Megjelenés: 2011
Kiadó: Kossuth Kiadó
Fülszöveg: (Ennek a könyvnek a fülszövege egyenlő a történetével, szóval ezt most összevonom, és a fülszöveg lesz egyben a történet is.)
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek...
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Véleményem a könyvről: Már elég régen olvastam ezt a könyvet, de azt tudom, hogy ez volt az első könyv, a könyvespolcomon. És ez egy fantasztikus könyv! Lebilincselő, izgalmas, ijesztő. Nagyon tetszik ez az egyszer a jelenbe máskor meg a múltba vagyunk dolog. És a képek! Még színesebbé, érdekfeszítőbbé teszik a könyvet. Ez a rejtélyes világ, egyszerűen csodálatos. Kihúzta a lábam alól a talajt, majd visszatette. Imádom a könyvekbe azokat a pillanatokat, mikor elhitetik az olvasóval, hogy egy szereplő megfog halni, és ha tovább olvassa a könyvet, kiderül, hogy mégsem hal meg. Mindezek mellett van benne minimális romantika, ami bizonyítékot ad arra az olvasónak, hogy a szerelem mindent kibír. Főleg hogy az időhurokban élő gyerekek megvannak száz évesek, és ezt a főszereplő fiú, Jacob is jól tudja. Nagyon megfogott a karaktere, mert bátor, kitartó és erős személyiség. Emma aranyos, és tökre bejön, hogy tüzet tud gyújtani a kezével. Legjobb képesség. Vannak a könyvbe, olyan horrorisztikus részek, amiket tuti nem bírnék ki sikítás nélkül egy filmbe, de ez is csak plusz pont. Minden könyvbe kell valami ijesztő, amit ha elképzel az olvasó, beleborzong. És még így utoljára megjegyezném, hogy a könyv borítója isteni, és tűkön ülve várom a Library of Souls lefordítását.c:
"Minden, ami örökre megváltoztatja az embert, kétfelé hasítja az életet: Előtte és Utána."
"Régen arról álmodoztam, hogyan menekülhetnék el hétköznapi életem elől, csakhogy az életem sosem volt hétköznapi. De nem vettem észre, mennyire rendkívüli. Azt sem tudtam elképzelni soha, hogy az otthon olyasvalami, ami egyszer még hiányozhat."
"Annál a pontnál (...), ahol mindig megálltam visszanézni, mennyi utat tettem meg, most továbbmentem. Néha jobb nem visszanézni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése