Victoria Aveyard: Vörös királynő (Vörös Királynő 1.)

Író: Victoria Aveyard
Oldalszám: 424
Eredeti cím: Red Queen
Megjelenés: 2015
Kiadó: Gabo Kiadó

Fülszöveg: AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?


Véleményem a könyvről: Hát én. Én. Az előbb raktam le, és fejeztem be. És tudjátok, kedvem volt (van) leülni egy sarokba, és sírni. Hát szavak nincsenek rá, hogy ez a könyv mennyire fantasztikus! Kedvenc könyvem lett. És perelni fogok ha nem fordítják le a Glass Sword-ot. Akarom, akarom, és nagyon nagyon akarom, és ilyenkor bánom, hogy szar angolos vagyok, és nem tudnék egy könyvet végigolvasni angolul. Gyerekek, én így leraktam a könyvet, nézek magam elé. Közben lejátszódik ez a fejemben: Most rögtön írnod kell róla! De nem, mert rohadt fáradt vagy, és torokgyulladásod van, szóval maradj a seggeden, majd vasárnap írsz a blogra! Igazad van, belső hang... *átgondolja*... de én lázadó vagyok, szóval cseszd meg, és imádom ezt a könyvet, és akkor is írok róla egy kritikát!
Szóval így jutottam el idáig. Betekinthettetek a fejemben, remélem jó volt.c: Na szóval, kanyarodjunk csak vissza a könyvre. Csodálatos volt, és annál is csodálatosabb! Faltam a szavakat, és soha semmi

nem esett még jobban, mint hogy elolvastam a Vörös Királynőt. Hát nézzétek meg ezt a gyönyörű képet itt.-->
(Igen, nagyon imádom az ilyen montázs-szerű képeket!) A történet annyira lenyűgöző, egyedi, semelyik könyvben nem találsz rá, még csak hasonlóra sem! A főszereplő leányzót, Mare-t egyből megszerettem! Annyira imádom, hogy az már fáj! Kemény, kitartó, és semmivel sem lehet megtörni. És itt jön be az a bizonyos PUFF. Kilorn-t besorozzák. Másik PUFF. Gisa karja roncs lesz. Még egy PUFF. Találkozik Cal-el, aki, végül is az a személy, aki elindítja a mega PUFF-sorozatot Mare életében. Ha már szóba jött Cal... hát én... hát én. Na jó, nem kertelek, ha létezne, azt hiszem, már a pincémben ülne kikötözve. Imádom, a menő tűzgyújtó képességét, annyira lenyűgöz! Van is olyan montázsos képem, amin rajta van, ahogy a karján lassan kúszik fel a tűz, és ahw. Mondjuk ezen is van, de itt ilyen kék. És ez a kép jobban passzol Mavey-hez mint Cal-hez. Egyébként, mielőtt áttérnék Maven-re, elmondanám, hogy alig vártam végre az első csókot. Ami elcsattant, Cal és Mare között, egy holdfényben táncolós jelenetben, körülbelül a 250. oldalon.

Nem, ezen a képen semmi tizennyolc pluszos dolog sincs. Még az alsó sem. És imádom ezt a képet, hagyjatok.:( 
Nos akkor, Maven. Kezdettől fogva gondoltam, hogy a drága Mavey nem is olyan drága. Éreztem, hogy Julian-nak igaza van. "Maven herceg, a királynő fia." Meg hát, én, meg a kedves kíváncsiságom, aki elmehet a búsba, elolvastuk az utolsó mondatot. Ami pedig így szól: *SPOILER* Meg fogom ölni Maven-t. *SPOILER VÉGE* Szóval ja, utálom, hogy ilyen kíváncsi vagyok. Na de mindjárt át kell térnem az értékelésre, ugyanis elég sokat szövegeltem már. Még annyit, hogy nagyon belezúgtam a villámokba. És büszke vagyok Vörös véremre!^-^

Kedvenc szereplőm: A kis villámlány. Na ki ő?c:

Kedvenc részem: Tyühű nehéz döntés. De határozottan kitudom jelenteni, hogy az, amikor Mare belezuhan az áramkupolába, a királynőválasztáson. Az gyerekek, egy hiperszuper menő jelenet volt!

Értékelésem:
Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Borító: 10/10 

Elolvasnám-e újra?: Mindenképpen. Bármikor szívesen elolvasnám, annyira lenyűgöző volt!

Pár idézet a könyvből:

"Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik az amúgy is nehéz életünket."

"Egy napon ti, férfiak megtanultok odafigyelni, és abba az egész világ beleremeg majd."

"Soha nem viselek majd koronát vagy ülök trónon. Valami majd történik, talán egy baleset. Egy hazugság most felemel, és egy napon egy másik hazugság okozza majd a bukásomat."

"A halálról tanított. A korábbi időkről. A háborúkról. De azok előtt, amikor a dolgok még képesek voltak változásra, forradalmak is voltak. Az emberek felkeltek, a birodalmak megbuktak, a dolgok megváltoztak. A szabadság felemelkedett, lehanyatlott az idő hullámverését követve."

"- A forradalomnak szikrára van szüksége."

"Azt hiszem, te vagy a jövő. Azt hiszem, te vagy az új hajnal."

"Még mindig kedvelem, és szeretném leküzdeni a köztünk lévő távolságot, de nem vagyok ilyen ostoba. Nem vagyok szerelmes kis csitri."

"Már meg sem ismerem Cal hangját. Szörnyeteget csináltam belőle. Én hajszoltam bele. (...) Mohó voltam. Ostoba. Megengedtem magamnak a reményt. Bolond vagyok."

"A nap emelkedni kezd Cal feje mögött, és kirajzolja alakját a hajnalban. Túl fényes, túl éles, túl korai: be kell hunynom a szememet."

"Az arany, az ezüst és a vas könnyként csöpög le a kezéről."

"Maven árgus szemmel lesi a pengét, mert túlságosan fél végignézni az apja utolsó pillanatait. Azt hittem, bátor vagy. Nagyot tévedtem."

"Most az egyszer úgy érzem, én irányítom a tüzet, és Maven az, aki megégett. (...) vereséget mért rá a lány villámok nélkül, a láncra vert fogoly."

"Én vagyok a király, és te lehettél volna a Vörös királynőm. Most azonban nem vagy semmi."