Oldalszám: 384
Eredeti cím: World After (Angelfall Book #2)
Megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fülszöveg: A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?
Véleményem a könyvről: Szörnyen dühös voltam erre a könyvre, hogy majdnem a háromnegyedéig nincs is benne Rafi, csak pár sorban. Soha életemben nem voltam még ennyire mérges egy könyvre. Minden pillanatban, úgy néztem ki mint egy elmebeteg. Előre olvastam a könyvbe, hogy legalább fogalmam legyen róla, hányadik oldalon bukkan fel Rafi barátunk. Szóval ja, ebben a dologban kiakasztott az írónő. Viszont azt azért bevallom, hogy ennek a könyvnek lett a világ legmenőbb 'befejezése'. És ah, imádtam Rafi denevérszárnyait, annyira jól néztek ki. Rafi humora ebben a könyvben sem szűnt meg, nagyon sokat kuncogtam a szarkasztikus humorán. És az, hogy Penryn egy balerinaszoknyás mackóba dugta Rafi kardját, és elnevezte Tündérmackónak... oltári volt! Köpni nyelni nem tudtam, ahogy elképzeltem Rafi arcát, amint felfogja, milyen nevet kapott a kardja.
Itt is van egy csodás fan art, Penryn-ről, és a hátára szíjazott Tündérmackóról. Hát nem aranyos?c:
Szóval, térjünk vissza a történetre. Ugye mivel Penryn visszakerült Obi táborába, most beszélek picit két fura, de aranyos szereplőről. Du és Dam. Ezt a két srácot nagyon megkedveltem a történet során, mivel még akkor is, mikor éppen apokalipszis zajlik a világban, ők tipikus 17 éves srácok. Szép csajok, vizes bunyóban, mi? Mellesleg imádom a vörös hajú fiúkat, szóval, plusz pont!
Nekem ebben a könyvben legjobban a vége tetszett, mikor Rafi meglátja Penrynt, mert ő ugye azt hitte, hogy a lány meghalt és akkor ahw minden. Meg lemennek abba a házba, és úgy ahogy szerelmet vallanak. Az ő esetükben a dadogásos csipkelődés felér egy esküvővel. Jaj, de én azt hittem elsírom magam, (így is történt) mikor Rafi elmondja, hogy nem lehet köztük semmi, mert azért hát ő mégis egy nagy arkangyal, Penryn meg a földön él, amit ők leigázni készülnek. Hiába áll Rafi a jó oldalon, a végén még csak egy csók sem csattan el. Bár igaz, az első részben van egy pici puszi, de ott is Rafinak be kell nyomni a 'goromba vagyok ne érj hozzám' stílusát. Mert hát na, nehogy már annyira kedvezzünk az olvasóknak. És mint feljebb is írtam, a világ legmenőbb befejezése! Paige megöli Blakielt (nem tudom hogy ez-e a neve, már nem igazán emlékszem, de ez rémlik) és jönnek a sáska-angyalok, akik az angyalok ellen fordulnak. Rafi, Penryn, Paige és a rovar cucclik, pedig felkerekednek, és mennek legyőzni a gonosz bosszúálló angyalokat. Nagyoon menő!
"Az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint egy ördög."
"A paranoia időnként tényleg életmentő lehet."
"Még a szörnyetegek is érezhetnek fájdalmat."
"- Elhagytad?
(...)
- Nem volt más választásom.
- Nem arra teremtették, hogy egyedül legyen.
- Ahogy egyikünket sem."
"A halál nem túl nagy fenyegetés egy igazi harcosnak. De foszd meg az embert asszonyától, gyerekétől, a barátaitól, a kardjától... ez az igazi büntetés."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése