Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Író: Maggie Stiefvater
Oldalszám: 448
Eredeti cím: The Scorpio Races
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Rendeld meg itt!:
Kartonált
Keménykötés

Fülszöveg: Egyesek a győzelemért versenyeznek. Mások a túlélésért. Minden november elején sor kerül a Skorpió Vágtára. A lovasok megkísérlik uralmuk alatt tartani tengeri paripájukat, amíg át nem jutnak a célvonalon.
Egyesek túlélik.
Mások meghalnak.
A tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Szűkszavú fiatalember, és ha gyötrik is félelmek, mélyen eltemeti őket, hogy senki se szerezhessen tudomást róluk.
Puck Connollyt más fából faragták. Sohasem tervezte, hogy indul a Skorpió Vágtán. Ám a végzet nem hagyott neki más választást. Benevez hát a versenyre – az első lányként valaha. S egyáltalán nincs felkészülve arra, ami várja.

Véleményem a könyvről: Fogalmam sincs Stiefvater hányszor fog még lenyűgözni a fantáziájával, de azt már igazán megtanulhattam volna, hogy készítsek a könyvei mellé zsebkendőket. A Skorpió Vágta egy feledhetetlen történet, megindít, és egész testében megremegtet. Nem volt olyan sora, amit ne áhítattal, és csodálattal olvastam volna végig. A történet megérinti az embert, az események akkor vesznek vészes fordulatot, mikor egyáltalán nem számítunk rá, a könyv varázsa pedig annyira a hatalmába ragadja az olvasót, mint amilyen könnyű szerrel csábítja be egy capall uscie a lovasát a morajló tengerbe. Egészen a könyv feléig úgy éreztem, hogy túl lassan jön el a vágta. Aztán pedig már egyáltalán nem akartam, hogy eljöjjön, mivel egyre csak beleszerettem a karakterekbe, és sejtettem, hogy amint bekövetkezik a verseny, utána vége is lesz a történetnek, amit nagyon nem

akartam. Imádtam, hogy sosem lehetett tudni, mi jön. Én például úgy indultam neki a könyvnek, hogy de jó, Puck és Sean kis édes szerelmes pár, szóval hogy a sztori felénél már összejönnek meg ilyenek. Fenéket! Még a 300. oldal után is úgy éreztem, hogy jaj, itt nem lesz semmi, mert az írónő annyit húzta a kapcsolatukat, hogy én tényleg azt hittem, sosem mutatják már ki az érzelmeiket. Nos, persze csak türelmesnek kellett lenni. A prológust nem igazán értettem. Oké, fontos volt megtudni, hogyan is hal meg Sean apja, de már az, ahogyan meghal... az egészet olyan szánalmasnak éreztem. De igazából már ez az eset megszerettette velem Sean Kendrick-et, ahogy az apja csúfos halálához állt. Sean-t végig imádtam, a maga öregember természetével, és lefogadnám, hogy nem olvastam még olyan könyvet, ahol a főszereplő srác ne lett volna nagyszájú, vagy bunkó, vagy arrogáns... Sean Kendrick csak szimplán maga volt a csend, és a komolyság. Az írónő ennél tökéletesebbre nem is alkothatta volna Sean-t. Imádom, imádom, imádom.
Nem igazán szeretem a lovakat, eléggé távol állnak tőlem, de még én is rendesen megkönnyeztem Sean és Corr kapcsolatát. Stiefvater tökéletesen bemutatja, hogy egy szörnyeteg is lehet szelíd. És hogy egy ember is lehet szörnyeteg. Lássátok: Mutt Malvern. Puck Connolly végig érdekfeszítő látványt nyújt, mind az olvasónak, és mind a történetben élő Thisbyi lakosoknak. Heves természete tökéletesen passzol gyömbérszínű hajához. És ahogy Mr. Malvern is mondta, Puck Connolly és Sean Kendrick kapcsolata a legkülönlegesebb a világon. És mi ennek a kapcsolatnak, könyvmoly szemmel, végigkövethetjük a kialakulását. Két fiatal, akik megváltoztatják egymást, és a sorsukat. Lenyűgöző! Maggie egy tökéletes YA regényt írt, egy csipetnyi fantasy-val. Egy dolog nem tetszett, méghozzá az, hogy én nagyon hamar lezavartnak találtam a vágtát. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy Stiefvater megírta a világ legkülönlegesebb könyvét, és hozzá megalkotta az univerzum legszerethetőbb karaktereit. A könyv olvastatta magát, egyszerűen nem akartam letenni, főleg az utolsó száz oldalnál, ott már teljesen lázba voltam. A véres jelenetek is tökéletesen passzoltak a történetbe. Egyediség, humor, fantázia és romantika. A legnagyszerűbb kombó. Kihagyhatatlan!

Pár mondatban a történetről: Sean Kendrick-nél senki sem ismeri jobban a capall uscieket. Négy éve töretlenül nyer a Skorpió Vágtán, így a nevét mindenki ismeri. Nem mintha ettől Sean boldog lenne. Ő nem akar győztes lenni, nem akarja, hogy mindenki róla beszéljen. Csak Corrt akarja, és hogy végre ne a Malvern-birtokon kelljen dolgoznia, de ez lehetetlennek bizonyul, mivel szeretett cappalje, Benjamin Malvern tulajdonában van, ahogy ő maga is. Malvern semmi áron nem akarja eladni Corrt Sean-nak. Emellett el kell viselnie Mutt Malvern-t, főnöke borzasztó természetű fiát, aki nem mellesleg ki nem állhatja Sean-t. Persze az érzelem kölcsönös. Puck Connolly szegényesen él két testvérével, Finn és Gabe Connolly-val. Mindenki tudja, hogyan haltak meg a szüleik, miként ragadták el őket a capall usciek hátborzongató fogai. Puck úgy érzi már semmi rossz nem sújthatja őket ennyi szerencsétlenség után, mikor a bátyja, Gabe, bejelenti, hogy a szárazföldre utazik. A testvérek viszonya ettől csak romlik. Puck-nak az az ötlete támad, hogyha indul a vágtán, akkor a bátyjának mindenféleképpen maradnia kell. Főleg ha nem éli túl. Gabe belemegy, hogy a verseny végéig marad. Puck első kitérője a partra rosszul sül el. Senki sem hajlandó egy lánynak eladnia a capalljét. Mindenki úgy gondolja, egy lánynak esélye sincs a férfiak versenyén. Puck végül saját, szárazföldi kancájával indul, Galambbal. Ez persze még több galibát hoz neki. Senki sem támogatja, hogy részt vegyen a versenyen, még Sean Kendrick sem. A fiú furcsa hatással van Puckra, amit nem tud hova tenni. A lányt lenyűgözi Sean gyakorlatiassága, és Corral való kapcsolata. Kapcsolatuk hamarosan bizalmasabb lesz, mint azt gondolták volna. Együtt állnak ki a többi ember megjegyzései ellen. Ám hamarosan közeledik a Vágta, és Puck nincs felkészülve, ahogy Galamb sem. Sean kilép főnökétől, ám később kap egy ajánlatot Benjamin Malvern-től. Ha idén is nyer, az ő színeiben, akkor eladja neki Corrt. Sean-nak csak nyernie kell. Még egyszer. Azonban Puck-nak is muszáj nyernie, különben a bátyja adósságai miatt, Mr. Malvern elveszi a házat a fejük felől. Mindketten tudják, hogy csak egyikőjük nyerhet, mégis együtt edzenek a parton. Egyik este Puck meghívja magukhoz vacsorára Sean-t, ahol a fiú kieszel egy tervet. Emellett pedig Puck iránti érdeklődése egyre jobban a felszínre tör. Egy nap van a Vágtáig. De nekik megvan a tervük, hogy éljék túl, és hogyan járjanak jól mindketten. És a Vágta elkezdődik.

Kedvenc főszereplőm: Mindenképpen Sean Kendrick. Szerintem sosem szerettem meg még ennyire karaktert.

Kedvenc mellékszereplőm: George Holly. Igazán jó fej, és vicces személyiség volt, a maga amerikai, pénzeszsák módján.

Legutáltabb szereplőm: Kétség kívül, Matthew Malvern. Kegyetlen, nagypofájú rohadék. (Bocsi a "szép" szavakért.)

Értékelésem:
Történet: 5/5 - Annyira egyedien volt lefestve az egész, hogy nem tudok rá ötnél kevesebbet adni.
Karakterek: 5/4.5 - Volt pár olyan ember akit szerintem ki lehetett volna hagyni a sztoriból, és enyhén feleslegesnek éreztem őket, így fél pontot levontam.
Borító: 5/5 - Szép és kidolgozott, a betűtípus is jó választás volt, bár láttam szebb borítókat is ehhez a könyvhöz. 

Pár idézet a könyvből:

"A tengeri lovak éhesek és elvetemültek, gonoszak és gyönyörűek, gyűlölnek és imádnak minket."

"- Nem leszek a gyengeséged, Sean Kendrick.
Most rám néz. Nagyon halkan ezt mondja:
- Ahhoz már túl késő, Puck."

"-Szóval ön nem hívő?
- Ugyanabban hiszek, amiben a többiek - válaszolom, és állammal a Szent Kolumbán-templom felé bökök. - Csak éppen azt nem hiszem, hogy egy épületben lehet megtalálni."

"- Sean Kendrick, ön egy vénember."

"- Holnap találkozunk a sziklákon."