Cassandra Clare: A Herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

Író: Cassandra Clare
Oldalszám: 496
Eredeti cím: Clockwork Prince
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Rendeld meg itt!:
Kartonált
Keménytáblás

Fülszöveg: A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Véleményem a könyvről: Első könyv, amin úgy igazából sírva fakadtam. Nem volt az egészben semmi eget rengetően szomorú, de nekem annyira fájt olvasni, ahogy Will szenved. Ráadásul a vége előtt hatvan oldallal, én leraktam, és nem akartam tovább olvasni. Féltem a végétől, tudtam, hogy szörnyen rossz lesz. Jómagam, a Spoilerek királynője, már mindent tudtam a könyvről, mikor belekezdtem, és azt is tudtam, mi lesz a Herceg vége. És hát szégyellem, de vagy három napon át halogattam a befejezését. Ráadásul, meg is jegyezném, hogy akkora traumát okozott nekem a végkifejlet, hogy nem voltam hajlandó elkezdeni a Hercegnőt. Szóval ne várjátok a Pokoli szerkezetek utolsó részének kritikáját. Max. februárban. Vagy tavasszal. De remélem, van aki megérti a döntésem. Nos, elég a süketelésből, inkább rákanyarodok a könyvre. Őszintén, nem tudom

eldönteni, hogy a második rész jobban tetszett e az elsőnél. Igaz, több izgalmat véltem felfedezni ebben a kötetben, mégis úgy érzem, nem babonázott meg annyira mint az Angyal. Inkább összetört. Nem rossz értelemben... mármint szuper volt a könyv, nem hogy szuper, tökéletes, csak mindenki tudja milyen Cassie. És könyvmolynak lenni kemény dolog, mert óriási hatással van rá egy-egy könyv. Nos, Clare ezzel a regénnyel, engem szörnyen megtépázott, és össze kell szedjem magam, mire folytathatnám a történetet. Több mint négy napja volt már, hogy telekönnyeztem a párnámat a vége miatt, de még mindig érzem azt a szívszorító hatást, amit ez a könyv maga után hagyott bennem. Viszont, annyira örültem, hogy Magnus drága még több szerepet kapott, hangulatosabb lett tőle a sztori. Kezdem úgy érezni, hogy nekem nem szabadna olvasnom, mert annyira átérzem a karakterek fájdalmát. Most mondjátok, hogy nem csak én vagyok ilyen? És most eszembe jutott Jess is. Én annyira nem szeretem Jessamine-t, de mégis megesett rajta a szívem, mikor rájött, hogy Nate átverte. Szerencsétlen lány csak szerelmes volt. Ez a kötet olyan mértékben volt tele szenvedéssel, hogy most így átgondolva, nem is érzem magam furának amiatt, hogy azért nem haladtam vele, mert féltem, hogy Clare összetöri a szívem. És ez is. Nektek összetudja törni a szíveteket egy könyv? Erre most őszintén kíváncsi vagyok.
És Will... Ó, Will! Nem sírtam még ennyit egy karakter életén. Soha. És én őszintén mondom, hogy nagyon szép volt, ahogy Jem megkérte Tess kezét, de én abban a pillanatban olyan mérges lettem, hogy azt hittem, kifutok a világból. Szeretem Jemet. Nagyon is. De én Will párti vagyok. És emellett

a döntésem mellett örök életemben kitartok. Szóval érthetően fájt, hogy Tessa Jemet választotta. És igen, tudom, hogy később mi lesz. Ettől függetlenül borzalmas érzés volt, és szerintem mindenki, aki jobban isteníti Willt, az tudja miről is beszélek.
Tessát még mindig nem szeretem, és meglátásaim szerint nem is fogom. Szóval róla nem is írnék most többet, annál, hogy hála neki és Willnek, tuti, hogy egyszer az életem során elolvasom Dickens Két város regénye c. könyvét.
Bejött Gideon Lightwood a sztoriba, akit én nagyon is bírok. Mosolyogtam magamba a Sophie-val való kapcsolatán. Szerintem nagyon aranyosak lennének. Az első normális Lightwood, jej!
Henry-t és Charlotte-ot mindkét könyvben nagyon a szívemen melengettem. Külön-külön is igazán szerethető karakterek, de egybe, valami elképesztően édesek. Henry igazi felnőtt testben ragadt gyerek, ami annyira szórakoztatóvá teszi a jellemét, hogy fel nem tudnám sorolni, hányszor nevettem rajta. Charlotte-al tökéletesen összeillenek, az egész sztoriban egy egymást pontosan kiegészítő pártost alkottak. És az, hogy gyerekük lesz... hát egyem meg, annyira imádni valóak!
Ha már úgyis rátértem a könyv végére, akkor leírnám, hogy örültem, mikor (spoiler) Cecily Herondale beállított az intézetbe. Szerintem kedvelni fogom ezt a csajt, főleg ha boldoggá teszi a jelenléte Willt.
Várom már ezt a nagy Mechanikus háborút, és hogy a Magiszter újra felbukkanjon. Mellesleg szörnyen kíváncsi vagyok már, hogy pontosan mi is Tessa, mert kezdek elbizonytalanodni abban, amit tudok. Szóval így állok.

Még mindig tudtok szavazni a blogon: Jem vagy Will? A világ egyik legnehezebb kérdése.c:

Kedvenc főszereplőm: Will Herondale, és ő is fog maradni, ha csak nem történik valami csúfos csoda.

Kedvenc mellékszereplőm: Nathaniel Gray. Nézzetek rám csúnyán, de én szeretem.

Legutáltabb szereplőm: Még mindig Benedict Lightwood. Az a férfi borzasztó. Remélem a démonhimlő megöli.

Kedvenc részem: Ó, démonhimlő, ó, démonhimlő! Mikor Will elénekli az ő kis dalocskáját. És most választanom kellett egy vicces, és egy szívfacsaró rész között. Elhihetitek, nem volt könnyű.

Értékelésem:
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5*
Borító: 5/4

Pár idézet a könyvből:

"A szerelmet nem lehet megmagyarázni. (...) Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor, harmadszor vagy negyedszer láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg közeledni felém, mintha megszűnt volna létezni a világ. Te lettél mindennek a közepe, körülötted forogtak a gondolataim."

"Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben."

"Senki sem különálló sziget. Minden cselekedeted érint másokat is, ez mégsem jut eszedbe sosem. Úgy viselkedsz, mintha valami Will-szigeten élnél, ahol mindegy, mit teszel, nincsen következménye. Csakhogy a valóságban mégis van."

"Pénzzel, kábítószerrel meg álmokkal nem lehet megszabadulni a fájdalomtól."

"Ha te nem leszel, a világon senkit nem fog érdekelni, hogy élek vagy halok-e. Érzem, hogy feloldódom, hogy beleolvadok a semmibe, mert létezik-e egyáltalán az ember, ha egyáltalán senki sem törődik vele?"

"Az angyalok erénye, hogy nem hanyatlanak; hibájuk, hogy nem fejlődhetnek. Az ember hibája, hogy hanyatlik, erénye, hogy fejlődhet."

"Ami az egyik embernek boldogság, a másiknak méreg."

"A hazugságok és a titkok megmérgezik az ember lelkét, Tessa. Felfalnak mindent, ami jó, és csak pusztítást hagynak maguk után."

"- A csillagok - szólt. - Még sosem láttam őket ilyen fényesnek. Azt hiszem, a szél elfújta a ködöt.
(...)
Nem hinném, hogy a csillagok változtak meg."

"- (...) És ne mondd, hogy nem élvezed te is legalább egy kicsit, amikor az ördögöt alakítod, Will Herondale."

Bejegyzés mellé hallgatott zene: Halsey - Ghost