Író: Cassandra Clare
Oldalszám: 442
Eredeti cím: Clockwork Angel
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Rendeld meg itt!
Fülszöveg: A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb.
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
Véleményem a könyvről: Ó, Istenem. Mondjátok, hogy nem őrültem meg? Pedig úgy érzem magam. Ez a könyv teljesen padlóra küldött, és nem hagy felállni. Clare egy zseniális alkotó, aki tudja, hogyan lehet eljutni az olvasó szívéig, megmelengetni azt, majd kegyetlenül kitépni, és hagyni, hogy a teste élettelenül járja tovább a világot. Igen, így érzem magam. Soha, de soha nem tört még össze ennyire egy könyv. És sosem sírtam még ennyire egy történeten. Olvasod, olvasod, és egyre csak jobb lesz. Olyan, mint amikor az éberség, és az álom varázsa között lebegsz. Nem tudod, mi történik, csak jönnek fel az érzelmeid, egyszerre sírsz, nevetsz, és dühöngsz. Haragudtam Cassie-re, mert ennyire kíméletlen, de legszívesebben megölelgettem volna, hogy kimutassam, mennyire hálás vagyok azért, hogy él, azért, hogy ír, és hogy megköszönjem neki, a karakterei több érzelmet váltanak ki belőlem, mint a valóságban élő emberek. Sosem fogok felébredni Clare varázslata alól.
Cassie könyveiből szerettem meg a latint, és döntöttem úgy, hogy érdekel a nyelv, és a jövőben tanulni fogom. Annyira büszke vagyok rá, hogy az ilyen csodálatos történeteknek köszönhetően, mint ez, a fantáziám színessé teszi a valóságom. Will első felbukkanása óta, teljesen belebolondultam, ebbe a kék szemű, fekete hajú fiúba. Nem volt olyan perc, hogy ne bizseregtek volna az idegeim, mikor róla volt szó. Olyan király, hogy így ki lehet védeni a való életben Cupido nyilait. A könyves szerelmek, egyenlőek egy pajzzsal. Leírhatatlanul hálás vagyok az írónőnek Willért. (Most mindenkitől bocsánatot kérek, aki Jem párti, de én William karakterébe habarodtam bele, szóval nagy valószínűséggel róla fogok áradozni.) Na jól van, térjünk ki a történetre. Az egész annyira komplikáltan volt összerakva, mint a mechanikus lények. Ezért is leborulok Clare előtt. Tökéletesen szövi egymásba a sztori szálait, és mikor azt hiszed, hogy ennek a dolognak nincs értelme, később olyan nagy jelentősége lesz, hogy hátast dobsz. Saját tapasztalatból mondom. És azok a csavarok... Hülyének éreztem magam, mikor nem jöttem rá, hogy
!!!!*SPOILER*!!!! de Quncey nem a Magiszter. !!!!*SPOILER VÉGE*!!!! Teljesen elképedtem, de persze utána egyből leesett, hogy akkor ki is a nagy Magiszter. De a vége... az még nekem is sok volt. Főleg a leges legvége. Mélységesen sajnáltam Willt, és majd' beleszakadt a szívem, ahogy egyre többet tudtam meg róla. A szerelem rabjának lenni kegyetlen dolog. Amíg nem derül ki, hogy egy képzeletbeli történetben élek, nem leszek szerelmes. De persze, tudom, hogy ha eljön nem lehet megállítani. Ezért is szántam meg Willt, pedig nagyon haragudtam rá. Lehet, hogy az egész sztori során szerettem, és egyre jobban a szívemhez nőtt, de a végén, az a húzása a tetőn, nálam is beütött. Aztán persze Cassie az olvasó értésére adta, hogy: 'Senki se kezdje utálni ezt a fiút, többet szenved, mint bárki más a történetben.' És szerintem nem is lett olyan, aki gyűlölné Will Herondale-t.
Annyira kidolgozott az egész. Sosem unatkoztam, mindig jött valami váratlan, amitől meghökkenve csaptam össze a könyvet. Persze utána egyből kinyitottam, és olvastam tovább. Nem lehet letenni, nekem szó szerint hiányérzetem volt, mikor nem simogathattam a borítóját, és nem mélyedhettem a történetbe halk zene kíséretében. Higgyetek nekem, egyetlen szót sem bántok meg, amit elolvastok belőle!
Karakterek... Képzeletbeli személyek létrehozásához érzék kell. És Clarenek van ilyen érzéke. Méghozzá óriási! Minden karakter hű magához, és annyira imádni lehet, hogy mindegyiknek van titka. Jessie-t senki sem érti, olyan bonyolult mint egy rejtvény, amihez a világ összes tudására szükség van. Will titokzatos, senki sem ismeri eléggé. Még Jem sem, pedig a makacs fiú parabataia védi meg a világtól. És a világot tőle. A sötétben is tengerkéken ragyogó szeme, fekete, enyhén göndörödő haja, és hosszú sötét szempillái mindenkit elvarázsolnak. Már azt, aki hisz a varázslatokban. Jem története nem titok. Betegsége az élete része, és hiába tudja mindenki, hogy haldoklik, a fiún nem látszik, hogy aggódna a sorsa miatt. Úgy tűnik, semmi sincs neki, a hegedűje és Will nélkül, aki folyton bajba keveri őket, mégsem tudja kihozni James-t a sodrából. Charlotte Branwell közel áll a szívemhez. Belsőre annyira hasonlít Ryu barátomhoz, hogy elmondani nem tudom. Charlotte fiatal kora, és apró termete ellenére igazi vezető személyiség. Végül is, ő vezeti a londoni Intézetet. Henry Branwell egy felnőtt testbe zárt gyerek. Annyit nevettem rajta, a cuki ügyetlenségén, és hogy sosem vágja mi is folyik körülötte. Teljesen a mániája rabja.
Tessa Gray egy nyitott könyv, de ha elolvasol egy oldalt belőle, erő kell hogy tovább lapozz. Nem igazán rajongok Tessért. Ha nem szeretne ennyire olvasni, és nem éreznék együtt vele, egyenesen utálnám. De mindentől függetlenül, a lány tiszteletre méltó.
És mint sehonnan, innen sem maradhat ki a mi boszorkánymesterünk, Magnus Bane. Zöldes-sárga macskaszemével, és furcsa öltözködésével minden tekintetet magára vonz. És annyira egyet kell vele értenem, hogy Will finom vonásainál, és kéken ragyogó, tűzzel teli szeménél nincsen lenyűgözőbb.
Nem gondoltam volna, hogy Cassie felül tudja múlni saját magát. És megtette. Megtette, és még több tucatszor megfogja tenni. Mert ő egy varázsló. Csoda, amit művel a szavakkal. Gondolkodtam rajta, hogy valahogy elrabolom Clare-t, hogy írjon nekem történeteket, de aztán szembe ötlött a tudat, hogy én már az ő rabja vagyok. (Egyszer rám fognak küldeni valami titkos szolgálatot, amiért ilyeneket írok.) De ez az igazság. Már alapból oda voltam a viktoriánus stílusért, korért, de most... Ígérem nektek, ennél lenyűgözőbb könyvet nem fogtok olvasni!
Kedvenc szereplőm: Will Herondale. Annyi oka lenne, hogy miért, de egyet sem tudok leírni. Azért Will, mert ő maga Will. És imádom. Nekem ennyi elég, remélem nektek is.
Legutáltabb szereplőm: Benedict Lightwood. Bleh. Végig gyűlöltem ezt az embert. Pedig a Lightwood család közel áll a szívemhez. Lehúzza az összhatást.
Kedvenc részem: A szökőkutas jelenet. Sosem felejtem el, hogyan is képzeltem el Will tekintetét, mikor azt hitte
Tess meghalt (Spoiler rész húzd ki a kurzorral.)
Értékelésem:
Történet: 5/5***
Karakterek: 5/5*
Borító: 5/4,5
Pár idézet a könyvből:
"Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk."
"Nem baj, ha olyasvalakit szeret az ember, aki nem szereti viszont, de csak akkor, ha az illető rászolgál a szeretetre. Ha kiérdemli azt."
"Egy okos észrevétel már nem is számít annyira okosnak, ha túl későn jön."
"Ha az egész világon senki sem törődik az emberrel, akkor az illető talán egyáltalán nem is létezik."
"Ugyanolyan nagyszerű dolog szeretni, mint szeretve lenni. A szeretetet sosem lehet elpocsékolni."
"Néha kevésbé vagyunk szomorúak, ha becsap valaki, akit szeretünk, mint hogyha nem csap be."
"Oszd meg a fájdalmadat, szomorú enyhülés
Sőt, minden búd add, hadd legyen enyém."
"Túl a harag, s könnyek honán
csak a homály borzalma vár."
"Sokszor a zagyvaságokban is rengeteg az értelem, ha az ember tudja, hol keresse benne."
"- Az élettelen tárgyak valóban nem ártanak senkinek, Mr. Mortmain. (...) Viszont nem mindig lehet ugyanezt elmondani azokról az emberekről, akik használják őket."
"Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat
ide-oda az óriási Sakk
Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt
s a Dobozba egyenkint visszarak."
"- Will, nem!"
"Egy nap után malomkővé lesz a szívem, arcom meg sem rezdül,
megcsalok, megcsalatok, s meghalok: ki tudja? Por és hamu vagyunk."
"Érinteni sem merem, tán csókja
Megégeti ajkam. Igen. Uram, kósza
gyönyör jut nagy bűnért cserébe:
Tudod, mily édes egy ilyen óra."
"S úri dolog ha a kocka forog,
Csak nyerni s nem ülni a pályán -
De a Bűn lever s nem nyer aki mer
A Szégyen zord lebuján!"
"Ám vallom: minden férfi öl!
Merj jaj, bárhogy szeress,
Vagy bús szemed, vagy halk szavad
Mérgekkel fűszeres
S a gyávák gyöngéd gyilka: csók,
De bátor tört keres!"
(A blogon találtok egy szavazást, ahol bejelölhetitek, hogy Will vagy Jem pártiak vagytok. Várom a válaszokat, őrülten kíváncsi vagyok.^-^)
