Oldalszám: 328
Eredeti cím: Shiver
Megjelenés: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fülszöveg: A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…
Történet: Grace Brisbane-t gyerekkorában farkastámadás érte. Egy farkasfalka lerángatta a hintáról, és bevonszolták az erdőbe. Az egyik farkas, rejtélyes sárga szemekkel, (Sam) megállította a többit. Grace farkasa. A lány minden nap kimegy a kertbe, és a farkasa csillogó sárga szemeit keresi a kertjük mellett húzódó erdő szélén. Grace a farkasok megszállottja. Ám lassan kezd rájönni, hogy a farkasok, talán nem is csak farkasok. Farkaskoponyába zárt emberi szemek. Egyik éjjel, mikor Tom Culpeper, a híres ügyvéd, megpróbálja kiüldözni az erdőből, majd lelőni a farkasokat. Samet is meglövik. Grace a házában talál rá a vérben fürdő, mezítelen fiúra. Rengeteg éjszakát töltenek el együtt, úgy, hogy Grace szülei egyáltalán nem tudják, hogy a lányuknál egy fiú alszik. Grace boldog, Sam álma valóra vált, mégis keserédes az örömük. A fiúnak ez az utolsó éve. Ha most télen átalakul, sosem változik vissza többet emberré. Mercy Falls-ban mindenki retteg, ugyanis Jack Culpepert, az ügyvéd fiát, farkastámadás érte, és belehalt. Azaz ezt hiszik az emberek. A fiú holtteste eltűnik. Jack mostantól farkas, mint Sam, vagy Beck. Csak hogy, ő ezzel nincs megelégedve. Mindent megtesz, hogy gyógymódot találjon. Húga, Isabelle, okos lány, így hamar rá jön mindenre. Grace-szel együtt keresik a gyógymódot. És mindennek a kulcsa Grace. Hogy lehet, hogy ő nem lett farkas? Mikor gyerek volt, az apja, a legmelegebb nyári napon, bezárta a kocsiba, és szó szerint majdnem megsütötte. A magas belső láz, a gyógymód. Agyhártyagyulladás. Sam egy baleset miatt, már farkas. Olivia, Grace barátnője is farkas lett, bár ő nem akarja a gyógymódot. Samet elkapják, majd farkasként beadják neki a fertőzött vért. Ahogy Jacknek is. Isabelle bátyának elfertőződik a betegsége, pár nap alatt belehal. Sam? Sam visszatér. Gyógyultan.
Véleményem a könyvről: Sosem gondoltam volna, hogy ez a könyv, nekem ennyire tetszeni fog. Annyira csodálatos a szerelmi szála, teljes mértékben a sajátoménak éreztem Grace érzéseit. Fájt, amikor neki fájt, együtt szenvedtem Sammel, beleszerettem a sárga szemébe, és a csodás dalaiba. Az első mondattól fogva, Stiefvater teljesen beleszippantott a könyvbe, és nem eresztett, míg a végére nem értem. Sírtam, nevettem, kaparásztam a könyvet, hogy kirángassam Samet. Ilyen tökéletes fiúról, és ennyire gyötrelmes múltról még nem olvastam. Annyira belefúrta magát a szívembe az egész történet, a szereplők, az események, hogy szó szerint fájt, mikor befejeztem. És amit sosem szoktam, elő kellett vennem a hisztis énem, hogy hagy rendeljem meg a többi kötetet, mert úgy éreztem, mintha elvették volna az egyik végtagom. Hiányérzetem volt. Fájt a gondolat, hogy nem szívhattam tovább magamba a történetet, már az első kötet befejezése után. Szóval igen. A világ legjobb trilógiája! Megtépázza, kettétöri, darabokra zúzza, majd összerakja a szívet. Csodálatos! Pedig alapjáraton nem bírom ezeket a mélységesen szomorú könyveket, de Maggie teljesen megváltoztatta a véleményem. Örök hála neki, ezért a könyvért. Soha nem fogom elfelejteni ezt a történetet.
Pár idézet a könyvből:
"Megtaláltam a mennyországot és megragadtam, olyan erősen, ahogy csak tudtam, de szétfoszlott, akár egy testetlen fonal, és kicsúszott az ujjaim közül. Túl vékony volt, hogy megtarthassam."
"Leváltván bőrömet
csak a pillantásom marad,
min át fejembe láthatsz:
Enyémnek tudd magad!"
"Reszketés, zuhanás, ránt a semmi,
Nyújtom feléd kezem,
Jeges vész, elveszem,
E törékeny szerelem
Csak arra jó,
Hogy hangozzék
A búcsúszó?"
Pár idézet a könyvből:
"Megtaláltam a mennyországot és megragadtam, olyan erősen, ahogy csak tudtam, de szétfoszlott, akár egy testetlen fonal, és kicsúszott az ujjaim közül. Túl vékony volt, hogy megtarthassam."
"Leváltván bőrömet
csak a pillantásom marad,
min át fejembe láthatsz:
Enyémnek tudd magad!"
"Reszketés, zuhanás, ránt a semmi,
Nyújtom feléd kezem,
Jeges vész, elveszem,
E törékeny szerelem
Csak arra jó,
Hogy hangozzék
A búcsúszó?"
"A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol."
"Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése