2016. február 24., szerda

Sorozatkritika: Shadowhunters - avagy, a különbözés nem negatív dolog

Halihó, drágák! Mint ahogy ígértem, meghoztam a nemrég megjelenő Shadowhunters sorozat kritikáját, amely ugyebár Cassandra Clare Csontváros (és reméljük a jövőben a többinek is) c. könyvének adaptációja/feldolgozása. Nevezzétek, ahogy szeretnétek, én viszont el is kezdem írni a véleményem, ami - nagyon - nem kevés. Ha nem értetek velem egyet, vagy szimplán megakarjátok osztani velem a véleményeiteket, megjegyzésben nyugodtan írhattok ellenérveket vagy támogatóérveket.^-^

FIGYELEM!: A bejegyzés spoilert tartalmaz azoknak, akik még nem látták a sorozat eddig kijött részeit, (én a 1x07-et nem láttam) vagy nem olvasták a Csontvárost.



Nos, az első, amiről úgy gondolom, hogy beszélnünk kéne, az a sztori. Mindenki aki visszatérő olvasóként számít a blogomon, vagy a kezdetektől követi a bejegyzéseimet, az tisztában van vele, hogy nagy Végzet Ereklyéi/árnyvadász rajongó vagyok. Ezért sokat is vártam el a rendezőktől, és persze a színészektől. (Mert ugye bár hiába van jól összerakva a történet, ha a színészek képessége a béka feneke alatt van kettővel.) És őszintén, pont azt vártam, ami lett. Nem biztos, hogy ugyan azt az élményt nyújtotta volna, ha pontosan egy és ugyan azt nézem vissza, amit olvastam. De hát ki tudja. Az a lényeg, hogy én már az első részbe is úgy kezdtem bele, hogy na most akkor mindent elkülönítek. Se könyvvel, se filmmel nem fogom összehasonlítani a sorozat részeit. Egyébként ha elkezdem összevetni egymással az eddig megjelent formátumokat, akkor a sorozat alul maradt volna, ezt beismerem. De pont ez a lényeg. Úgy kell gondolni a Shadowhunters-re, mintha egy teljesen külön álló dolog lenne. (Mondjuk a szereplőknél nem voltam ennyire pozitív, ott egy két dolgon még most sem tudom túltenni magam.) Két aprócska dolog volt, ami azért eléggé nagyot kongatott nálam is. Az egyik az Intézet, és a benne élő SOK-SOK árnyvadász. Az Intézettel az a gond, hogy túl modern. Ez szerintem mindenkit letaglózott. Tele van érintő képernyős kütyükkel, számítógépekkel, levegőbe kivetíthető hologramképernyőkkel. Túl sok a mai technológia. Ezt az Intézetet, akárhogy nézzük, nagyon régen építették. És az árnyvadászok nem olyanok, hogy felújítják az Intézeteiket egy csúcs-modern laboratóriumra hasonlító épületre. Nem, nem és nem, ezzel nem tudok megbékélni. És mi az a sok árnyvadász? Elvileg vannak az Intézetben összesen... *megszámolja* HATAN! Hogy lett hat emberből... bocsánat, nephilimből, akkora tömeg? Jó, nem is folytatom, mert mindjárt a fejemet fogom fogni. Nos, a másik dolog... azaz dolgok a szeráfpengék. Összeszorított ujjakkal reménykedtem, hogy csinálnak, normális szeráfpengéket, amik ragyogni fognak ha elsuttognak nekik egy angyal nevet. De nem, ilyen fura lézercuccok lettek. Oké, oké, oké. Tovább.
Viszont ami teljesen profi lett, az az irón. Elképedtem, mikor megláttam, milyen szuperül sikerült megalkotni az árnyvadászok legfontosabb eszközét. Gyönyörű lett! Fenomenálisan! Meg persze  a harcjelenetek. Nagyon kidolgozottak, és látszik hogy kemény munkát fektettek bele, mind a színészek és mind a felkészítők. (Mert biztos voltak felkészítők is.)

Nos, áttérnék a szereplőkre, mert sose lesz vége a véleménynyilvánításomnak. Először leparádézom a kiakadásaim, hogy utána nyugisan mehessenek a dolgok.
Clary: Kat tényleg egy szimpatikus, és aranyos lány, de egyáltalán nem alakítja jól Clary karakterét. Mi ez a sok összeérintkezés a mi Jace-ünkkel. Nem mintha nem örülnék neki, mert imádom a Clace párost, de ez már nekem is sok. Ez. Nem. Clary. Nagyon nem. Clary aprócska, deszka, agresszív természetű, és akármilyen érzelmeket is táplál Jace iránt, azt elrejti. Nem megfogja a kezét, meg hagyja, hogy az arany szemű (aki amúgy nem is aranyszemű, oh, mond, miért nem tudnak sosem adni neki egy hülye színes kontaktlencsét?) szexi srác az arcát simogassa. Értem én, hogy a korukat is növelték, (ez is amolyan khm dolog) de ettől a személyiségüket nem kell a fejükre állítani. Mármint Clary-ét. A többiek ilyen téren rendben vannak. Szóval az én véleményem szerint, Kat borzalmasan alakítja Clary-t. Ja és hogy ne is említsem, a túl kihívó öltözékeket. (Én kérem, győzzetek meg, hogy nincs igazam.)
Jace: Dom egy igazi álompasi, de külsőre nekem nem passzol Jace karakteréhez. Enyhén túl tömzsi, és a hátranyalt hajat is megoldhatták volna. De a külsőtől igazán eltekintek, mivel a viselkedési játéka, és a jellemkisugárzása elfogadható Jace-nek. Bár nem értem ezeket a néhai összezavarodásokat, és a túl érzelgősséget. Dom alakítása közben vannak olyan pillanatok, mintha néha levetkőzné magáról a játszott karakter szerepét (aki ugye Jace) és önmagát mutatná. Túl érzelmes. Legalább is szerintem. Nos, térjünk rá a jó dolgokra. Az alakítással egyébként meg vagyok elégedve, főleg a teljesen Jace-es beszólásokkal. "Ne kérj bocsánatot. Nincsenek érzelmeim." 'Jace: Abraka Dabra. Clary: Ezt is mondani szoktátok? Jace: Nem, Clary. Nem mondunk ilyet." "Ne egyél a kajából. Halálos." Meg persze a Jalec pillanatok. Nagyon bírom őket, bár néha legszívesebben letépném Jace fejét, amikor olyan felsőbbrendűen viselkedik/beszél Alec-kel szemben. Na igen, ez is tiszta Jace-es. Hogy ő mindent jobban tud és csinál mint más. Egy dolgot még nem értettem. Maryse megölelte Jace-t mikor visszajött Idrisból. Ennek semmi értelme. No de mindegy, ennyit a mi szőke Dominic Sherwood-unk alakításáról. (Ebben a témában is lehet érvelni a véleményem ellen. Vagy mellette.)
Alec: Hát, drágák, én oda meg vissza vagyok Matt alakította Alec-től. Annyira cukormázasan édes, hogy ránézek, és leolvad a hajam is! Jó, ez hülyén hangzik. De akkor is. Első tény: Milyen aranyos arca van már, hát egyem a szívét, igazi Alec pofi. Második tény: Matt tökéletesen testesíti meg Alec karakterét. Imádom, hogy annyira benne van az egész szerepben, átéli, és így már a szeméből is süt le az Alec-ság. Lásd és értsd: 'Pff, mondik!' nézés. 'Hülye vörös picsa, takarodsz a szerelmemtől.' tekintet. 'Ez most komoly, Jace? EZEK MONDIK.' fej. 'Hívnunk kell a Klávét!' megjegyzések. Értitek? Imádom! Nagyon, nagyon, nagyon profin alakítja a mi Alec-ünket, és ezzel Matt (meg persze az őrületesen aranyos pofijával) örökre a szívembe zárta magát. (Bár az kiakasztott, hogy ugye elvileg felesége lesz? HOGY MIII?)
Izzy: Emeraude egy eszméletlenül gyönyörű nő, és külsőre tiszta Iz. És szerencsére Isabelle természetét tökéletesen a képernyőnkre varázsolja. Egy hangyányit az öltözéke neki is túl merész, még Izzyhez képest is. Ettől függetlenül ugyan olyan csábos, ében fekete hajú leányzó, mint a könyvben.
Simon: Nagyon bírom Albertot, hamisítatlanul alakítja Simon ügyefogyott kis mondi énjét. És azok a viccek, hát én van hogy sírok Simonon.
Magnus: Harry-nél jobb Magnust nem is találhattak volna. Lényegre törő, csillámos, és (szerintem) karizmatikus. Jól alakítja a biszex boszorkánymester szerepét, és csodálkozom, hogy elviseli azt a sok-sok csillámot. Imádom a kezeiből feltörő kék szikrákat, annyira csodálatosan hatnak. És persze azok a Malec pillanatok! Esküszöm, ők a sorozat fénypontjai, legalább is számomra.
Luke: Nem, nem és nem. Mi az hogy fekete bőrű? Nem vagyok rasszista, senki ne éljen tévedésben, de nálam eléggé beütött, hogy Luke szerepébe egy néger, kopasz férfit választottak. Semmi bajom Isaiah-val, az eddigi részekben jó színésznek mutatkozott, de ezt a félrelövést a külsőnél nem tudom jó szemmel nézni. Ettől eltekintve, jól alakítja Luke-ot, bár nem vágom, mért az ötödik részben lett falkavezér, mikor ő már eredetileg az, elég régóta.
Valentine: Hát a külső itt sem nyűgözött le. Mi ez a sok kopasz férfi? Harminc fölött nem lehet hajas palit találni? Nem értem. Ugyan is, én még azon is kiakadtam, hogy de hogyan lehet az, hogy a filmben fekete haja van Valentine-nak. No de mindegy. Ha most sem nézem a külsőségi eltéréseket, akkor Allan kifogástalanul alakítja az őrült, emberekkel kísérletező fő gonosz karakterét.
Jocelyn: Mivel eddig nem sokat szerepelt, és nem is fog, (haha, mivel kómába van. ez elég morbid vicc volt, bocsi.) ezért nem tudok róla konkrét véleményt alkotni.
Maryse: Nem értettem, miért Maryse a kemény szülő. Mikor elvileg Robert az ennyire öncentrikus, és szigorú természetű. Mintha kicserélték volna a személyiségüket.
Robert: Túl puha szívű. Ez nem ő. Mint Maryse-nél is írtam, összecserélték a jellemüket.
Raphael: Eszméletlen, mennyire bírom Raphaelt! Tökéletes, tökéletes, tökéletes. Remélem még jó sokat fog szerepelni. Azok a szemforgatások, hát most mondjátok meg!
Camille: Neki nem is kéne ebben a részben szerepelnie. Egyébként meg az alakítás eltúlzott, és nem hiszem el, hogy nem tudtak a csajra egy hülye szőke parókát nyomni. Camille nem lehet barna!
Max: Nagyon édes, igazi kis csibész. Egyszer tuti egy második Jace lesz belőle. A kisfiú, aki Maxet alakítja tiszteletre méltóan ügyes, és jobb színész mint egyes emberek a sorozatba. Már csak a képregények, és a kis vastagkeretes szemüveg hiányzik.

Nos, azt hiszem mindenki aki számít, arról írtam. Most így utoljára is megjegyezném, hogy nyugodtan lehet velem vitatkozni, szívesen fogadom a véleményeiteket.^-^ Kellemes estét, drágák!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése