Oldalszám: 272
Eredeti cím: Forgive Me, Leonard Peacock
Megjelenés éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kategóriák: YA, Dráma
Fülszöveg: Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.
SPOILER MENTES véleményem a könyvről: Nem is tudom, hogy sikerül-e a spoiler mentes értékelést spoiler mentesre megírnom. Fogalmam sincs már, mire számítottam a könyvvel kapcsolatban, de erre nem. Annyira mély értelmű, elemezhetetlen és művészien gyönyörű, hogy az olvasó elgondolkodik olyan dolgokon, amik az eddigiekben meg sem fordultak az elméjében. Ez a könyv minden probléma határát feszegeti, és rámutat a világ azon dolgaira, amit az ember legszívesebben kihessegetne a látóköréből, pedig nem tud. Ott van, szakadatlanul, és mindenkiben ott lakozik. Senki sem lehet töretlenül boldog. Van hogy sok kicsi repedés keletkezik éveken át, ami lassan, és alig észrevehetően emészti fel az embert. És van hogy egyszerre törik szét minden, gyorsan, felfoghatatlanul. Leonard Peacock-kal az utóbbi történt meg. Vagy inkább mint kettő egyszerre? A mai világban rengeteg fiatal küzd a belső 'démonjaival', és nem hiszem, hogy hülyeséget állítok azzal, hogy már mindenkinek megfordult a fejében, a "Mi lenne ha véget vetnék ennek az egésznek..." mondat. Ez a könyv pont erről szól. Leonard 18 éves, bár inkább lenne halott. Megmagyarázhatatlanul letaglózott ennek a fiúnak minden egyes gondolata, cselekedete, és még az is, amire készült. Az volt az érdekes, hogy egészen az utolsó pillanatokig, az utolsó oldalakig nem tudtam eldönteni, mi lesz a végkifejlet. Nem mellesleg pedig az egész könyv egy napról szól. Persze rengeteg visszaemlékezés, ismertető, és jövőbeli levél segíti kitölteni a 272 oldalt, de mégis, egy nap. Nem egy hónap, egy hét. Egyetlen egy, világmegváltó, és látszatromboló nap. A könyv minden egyes szaván elmerengtem, és úgy szerettem bele Leonard Peacock-ba, ahogy van. Nem mentette meg a világot. Nem voltak természetfeletti képességei. Nem rendelkezett csontolvasztó külsővel. Csak más volt. Egy ember, aki túllátott a hétköznapokon. Túllátott a jelenen, és az édesgető hazugságokon. A külvilágnak egy bizarr, személyiségzavaros kölyöknek tűnt. Az író annyira varázslatos hangot ad annak, hogy a másság nem negatívum, hogy mindenki ugyan annyit ér, hogy az olvasónak könnyek gyűlnek a szemébe. Úgy vélem, hogy nem volt olyan ember, aki ne könnyezte volna meg Leonard Peacock történetét. Soha, de soha nem taszított még könyv ennyire az érzéseim mélyére. Ezek után nehéz lesz olyan könyvet találnom, amin sírni fogok.
Kíváncsi vagy, mi lesz a sztori végkifejlete? Esetleg betekintenél egy törött szívű fiú életébe? Leonard Peacock gondolatai téged is megváltoztatnak! Szerezd be most!: Forgive Me, Leonard Peacock
SPOILERES véleményem: Tegnap fejeztem be a könyvet, de még mindig teljesen a hatása alatt vagyok, és úgy, járok-kelek a házban, mint valami kitépett szívű zombi. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire lenyűgöz ez a könyv. Pedig de! Nos, miután az író szépen megszívatott azzal, hogy elhitette velem (meg mindenkivel), hogy igenis Leonard meghúzta a ravaszt, kiderült, hogy nem. Nos ennek nagyon örültem, mert én végig úgy gondoltam, hogy tényleg megöli magát, és igazán csalódott lettem volna, ha ez tényleg bekövetkezik. Teljesen belehabarodtam Leonard Peacock személyiségébe, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Ez a történet mindenki nézőpontjait összekuszálja, és annak, aki azt gondolja, hogy az élet csakis boldogság, és szivárvány... nos, ott elég nagy illúziórombolást végez ez a könyv. Őszinte leszek, nekem felnyitotta a szemem. A világ egy olyan részét ismerteti velünk, amit muszáj ismernünk. Szerintetek a másság probléma? Én sosem gondoltam, hogy az lenne. Sőt, saját magamat is másnak érzem, és mindenki, aki csak egy kicsit is eltér a mai hétköznapitól, az más. Más az, akit nem lehet megbélyegezni. Erről is szól a könyv. A megbélyegezésről. Mindenki elkönyvel mindenkit valaminek, és akkor az már úgy is van. Már pedig senkit sem lehet felcímkézni, csakis te, saját magadat bélyegezheted meg. Az ég világon senkinek nincs joga hozzá, és Leonard ezt tudja. Az író is tudja. Herr Silverman is tudja. Leonard kinyilvánította magát őrültnek, pedig nem az. Lehet az emberek szemében a más emberek őrültek, szellemileg hibásak, agyilag összekuszálódottak, de ez nem így van. És annyira jól esett erről olvasni. Olyan dolgok voltak a könyvben, amire nem akarunk gondolni. Amit nem akarunk észrevenni. Nemi identitászavar, öngyilkosság, gyilkosság, depresszió, elhanyagolás, erőszak. Mind tabu téma. És ez a könyv mindent magával hordoz. Ami nagyon pofonvágott, az Leonard titka, hogy miért is készül arra, hogy megöli Asher Bealt, és magát. Most komolyan. Ki gondolna arra, hogy egy 13 éves fiú (Asher) annyira zavarodott elméjű, hogy a saját legjobb barátját (Leonard) arra kényszeríti, hogy...megpróbálok nem durván fogalmazni... szexuálisan kielégítse. Igen, pontosan. Ez történt. Éveken keresztül, és ezt tette tönkre Leonardot. Eszméletlenül durva. Annyira lesokkolt, hogy köpni nyelni nem tudtam. Először el sem akartam hinni, pedig fekete fehéren oda volt írva. Igaz, nem konkrétan, hanem körülírva, de nem kell hozzá diploma, hogy leessen, miről is van szó. A másik hideg zuhany az volt, ahogy a könyv véget ért, meg persze, hogy kiderült, Herr Silverman meleg. Titok a titok után, és a végén minden a felszínre szivárog. Ebben a könyvben semmi sem marad rejtve.
A történet végét nagyon lezáratlannak érzem, szóval kialakult egy függővég. Bár talán ez így tökéletes. Így még többet tudunk elmélkedni ezen a fantasztikus regényen.
Kedvenc főkarakter: Leonard Peacock. Annyira lenyűgözött a lezser műveltsége, és hogy kisujjból idéz a Hamletből. És a Bogie-kalap!
Kedvenc mellékkarakterem: Mindenképpen az öreg Walt, a Bogart-filmek megszállott rajongója.
Legunszimpatikusabb karakter: Asher Beal. Azok után, ami kiderült róla, kétség kívül ő.
Értékelés:
Történet: 5/5 - Imádom azokat a könyveket, amik ennyire feszegetik a tabu témákat.
Karakterek: 5/4.5 - Baback karaktere egyáltalán nem ragadott meg.
Borító:5/5 - Nagyon ötletes, és egyedi, jó értelemben, nagyon eltér az eredeti borítótól.
"Furcsa. gyönyörű új világ vár rád, Leonard. Oázisra bukkantunk a romokon."
"Az életük könnyű és eseménytelen. Nincsenek ébren."
"Külsőségek, külsőségek. Csak a felszín számít. A tantárgy neve: Hogyan éljünk vakon, egy vak világban?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése