Boldog Újévet! - 2015-ös Évzárás (Az év legjobbjai)

Szervusztok, drágák! Boldog, sikeres és sok-sok könyvben gazdag Újévet kívánok nektek!

Ma egy olyan bejegyzéssel jöttem nektek, amire elég sokat készültem. Én körülbelül kilenc hónapja olvasok rendszeresen, tehát olyan április óta. Ez alatt az idő alatt, 41 könyvnek a varázsát sikerült magamba szívnom. Ezek közül kiválasztok olyan húsz könyvet, amelyek ebben az évben legjobban elnyerték a tetszésemet. Nem lesz egy könnyű menet. ((Viszont, azt már itt a bejegyzés elején megjegyezném, hogy nem, áll szándékomban sorba állítani a kiválasztott könyveket. Az már egy nagyon nagy meló lenne, és valószínűleg, nem csak magamnak okoznék vele szívfájdalmat. Szóval az itt felsorolt könyvek NINCSENEK sorrendbe rakva.)) Emellett kiválasztok öt írót, három trilógiát, és egy "Mindent visz" könyvet. És nem mellesleg, az év legrosszabb könyvét is. Sajnos ilyen is volt.:( Nos, vágjunk bele!

Az év legjobb húsz könyve: ~ Cassandra Clare: Üvegváros (A Végzet Ereklyéi 3.)

~ Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa (A Végzet Ereklyéi 5.)

~ Cassandra Clare: Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi 6.)

~ Kerstin Gier: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)

~ Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

~ Kerstin Gier: Silber - Az Álmok első könyve (Silber 1.)

~ Katja Millay: The Sea of Tranquility - Nyugalom tengere

~ Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Csitt, csitt 1.)

~ Becca Fitzpatrick: Finale - Végjáték (Csitt, csitt 4.)

~ Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása (Angelfall 1.)

~ Susan Ee: World After - Túlélők világa (Angelfall 2.)

~ C. C. Hunter: Born at Midnight - Született éjfélkor

~ Jennifer L. Armentrout: Obszidián

~ Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás (Mercy Falls farkasai 1.)

~ Maggie Stiefvater: Forever - Örökké (Mercy Falls farkasai 3.)

~ Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Hollófiúk 1.)

~ Victoria Aveyard: Vörös Királynő (Vörös Királynő 1.)

~ Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

~ Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.)

~ Kelley Armstrong: The Reckoning - A leszámolás (Sötét erő 3.)

Az év legjobb öt írója: ~ Cassandra Clare

~ Maggie Stiefvater

~ Kerstin Gier

~ Victoria Aveyard

~ Michelle Hodkin

Az év legjobb három trilógiája: ~ Mercy Falls farkasai trilógia

~ Angelfall trilógia

~ Időtlen szerelem trilógia

Az év "Mindent visz" könyve: ~ Kerstin Gier: Silber - Az Álmok első könyve (Silber 1.)

Az év legrosszabb könyve: ~ Lauren Kate: Passion - Végzet (Fallen 3.)

Gyorsan leírom, hogy miért is a Passion kapta az év legrosszabb könyve címet. Először is, annyira szenvedősen olvastam, hogy nyűgös lettem tőle. Az egészt unalmasnak, vontatottnak, nem elég kidolgozottnak találtam. A sorozat első részét szerettem, a másodikat már kevésbé, de ez a harmadik... Ezt a háromnegyedénél leraktam, és nem voltam hajlandó tovább olvasni. Nembaj, ilyen könyvnek is lennie kell.

Tudom, nem egy hosszú bejegyzés, de még a téli szünetben jövök egy kritikával. Emellett megfogadtam magamnak, hogy jövőre aktívabb leszek, és könyves tagekkel is készülök nektek!^^

Még egyszer boldog és sikeres újévet kívánok nektek, drágák!

Hónapvégi Zárás #2 - December: Avagy, a karácsonyi könyvtúltengés

Sziasztok, drágák! Tudom, nagyon-naaagyon rég nem volt bejegyzés, és ezt szörnyen röstellem, de miután kiolvastam a Silbert, nem maradt könyvem, és másrészt, időm sem maradt írni, mivel minden tanár a szünet előtt akarta megíratni a témazárókat, így rá kellett feküdnöm a tanulásra. De most itt vagyok, hiszen karácsony volt, és te jó ég, rengeteg szuper könyvet kaptam! Nos, akkor el is kezdeném a sorolást.

A Könyvmolyképző Kiadótól összesen tizenkettő könyvet kaptam ebben a hónapban, amik óriási örömmel töltöttek/töltenek el.

KKM Karácsony:

~ On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Sok részletet, idézetet olvastam ebből a könyvből a KKM facebook oldalán. Már abból a pár sorból megfogott a könyv, és bevallom, még nem olvastam könyvet magyar írótól, de úgy érzem, nem fogok csalódni. A premierje óta a kívánságlistámat ékesítette, és most végre a magaménak tudhatom.






~ Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Én nem olvastam a Fogadj el!-t, de Ryu barátnőm igen. Az ő elmondása szerint, az a könyv megállná a helyét, a világ nyolcadik csodájaként, szóval rengeteget alapozok a Túl szép-re. Mellesleg rengeteg csodás kritikát olvastam, szóval reménnyel teli, csillogó szemmel rendeltem meg.






~ Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

Imádom Becca Fitzpatrick-et! Olvastam a Csitt, csitt sorozatát, amivel teljesen belopta magát a szívembe, így ennél a könyvnél, már alapból magasra raktam a lécemet. Nagy, és jó elvárásaim vannak a Tükörjéggel kapcsolatban. Nyűgözz le, Becca, szárnyald túl magadat!





~ Maggie Stiefvater: The Dream Theives - Álomrablók (Hollófiúk 2.)

Akik olvasnak, azok tudják, hogy imádtam a Hollófiúkat. És sokaknak az is feltűnhetett, hogy Maggie az egyik kedvenc íróm. Így természetes volt, hogy ezt a könyvet megrendelem! Annyira elbűvölő ez a sorozat, imádom, imádom és imádom! És mennyire menő az Álomrablók borítója! Nekem kell egy saját Ronan...






~ Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue - Kék liliom (Hollófiúk 3.)

Óriási szívtörést okozott nekem, hogy a liliomok rózsaszínek lettek, és nem zöldek, mint az eredeti borítón. Ettől függetlenül, olyan alap dolog volt, hogy megrendeltem, mint a légzés.







~ Cassandra Clare: Pokoli Szerkezetek Trilógia

Nem is tudom, mióta elszeretném már olvasni a tid-et. Mind a három könyvet a Libri-ben vettem meg. Azaz nem én vettem, kaptam, csak jelen voltam a vásárlásnál. Szóval ah, tűkön ülök, hogy elkezdjem. Csak az az édes bőség...














~ Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Na szerintem ez a könyv állná meg a helyet, a világ nyolcadik csodájaként. Annyira lenyűgöző! Beleolvastam a Könyvmolyképző weboldalán, és egyből fülig beleszerettem. Biztos vagyok benne, hogy akármi is lesz a vége, mosolyogva fogom becsukni, és óvatosan a polcomra helyezni.




KKM december (nem karácsonyi ajándék):

~ Kerstin Gier: Silber- Az Álmok első könyve (Silber 1.)

Silber értékelésem








~ Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.)

És ehhez a könyvhöz aktiváltam a Szeretetcsomag kupont is.
Szeretetcsomagos plusz-könyv: Bane Krónikák 6. rész (Raphael Santiago megmentése)

Mara Dyer eszmélése értékelésem




Huh, szóval végeztünk a Könyvmolyképzős könyvekkel. Jöjjön a többi kiadó!

Libri Kiadó Karácsony:

~ Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Ezt a könyvet olvasom jelenleg. És imádom! Annyira édes. Ez az!
Ez az a szó, amivel tökéletesen jellemezni tudom: édes. Ennél kellemesebbet még nem csalódtam könyvben. Még a téli szünetben írok róla egy értékelést, ha meg nem, csípjetek meg.






~ Jandy Nelson: Neked adom a Napot

Ebbe a könyvbe első pillantásra beleszerettem. A történet különleges hangot hallat, az egésznek van egy egyedi kisugárzása. Végtelenül örülök, hogy a polcomon tudhatom.






~ Isaac Marion: Eleven testek

Sosem voltam igazán nagy rajongója a zombiknak, de miután láttam a filmet, és megtudtam, hogy az egy könyvadaptáció, muszáj volt rákeresnem a könyvre. Annyira aranyos, emlékszem, végigmosolyogtam a filmet. Nagyon remélem, hogy a könyv is ilyesmi hatást vált ki belőlem, vagy akár többet is.






Alexandra Kiadó Karácsony:

~ George R. R. Martin: Trónok Harca (Tűz és Jég dala I.)

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, mindenki tudja, hogy a Tűz és Jég dala sorozat egy csodálatos iromány.






Ennyi is lett volna! Remélem ti is rengeteg könyvet kaptatok karácsonyra. Utólag is kellemes ünnepeket kívánok, drágák! Olvassatok rengeteget jövőre is, hisz az olvasásánál nincs nagyobb boldogság!

Félbehagyottak margója #1

Halihó, drágák! Ma egy a blogon nem megszokott bejegyzéssel készültem nektek. Ugyanis ebben a hónapban kettő könyvet is félbe hagytam. Rám ez igazán nem jellemző, de persze minden félbehagyásnak megvannak az okai, és ezeket most itt összeszedem. Szóval két könyv véleményezését olvashatjátok összevonva.

Az első könyv, amit félbehagytam, az a Párválasztó. Tényleg egy szuper történettel megáldott könyv, és Kiera Cass egy nagyszerű író, de nekem nem adta át igazán az érzelmeket. Minden bizonnyal, a jövőben megint nekiugrok, mivel egy zsebkendőt csúsztattam oda, ahol tartottam, mikor úgy döntöttem, hogy én most ebből többet nem kérek. Miért is hoztam meg ezt az ítéletet? Ennek egy oka van, méghozzá az, hogy nem az én világom ez a hercegnős téma. Sosem érdekeltek a ruhák, nem foglalkozok a sminkeléssel, így ez a könyv alapból távol áll tőlem. Nem tudtam úgy azonosulni Americával, mint a többi főhősnővel, és ez eléggé zavart. Más hibája nem volt a könyvnek, ezért is gondolom úgy, hogy majd egy-két év múlva... (Agyam megáll, valaki petárdázik a téren, én meg nem tudom hová feltekerni a zenét. Imádom a maglódi hülye gyerekeket. ahh.) Szóval ennyi is lenne a Párválasztóról.

A másik, Jamie McGuirre: Az őrző című könyve. Ezt a könyvet egyik barátnőmnek a nővérétől kaptam kölcsön. Ezzel a sztorival semmi gond nem lett volna. Imádom az angyalos-démonos könyveket, és a szexi angyalpasikat is. Minden jó volt, míg el nem kezdtem feszengeni olvasás közben. Rájöttem, hogy szörnyen nem szeretem, ha a főszereplők egyből egymásba szeretnek. Ráadásul ilyen nyilvánvalóan, és ennyire nyálasan. Túlságosan kapkodva jöttek egymás után az események, nem éreztem az átmeneteket. Minden túl gyors volt. Egyébként én egy fantasztikus írónak tartom Jamie-t, rengeteg olyan regénye van, ami a várólistámon csücsül, de ezt ahogy félbehagytam, letöröltem minden részét. Sajnos nem szándékozok több esélyt adni ennek a trilógiának, annyira elvette a kedvem ez az egész nyálas szerelmesdi. (Senki ne értsen félre, rajongok a romantikus könyvekért, de milyen szerelem az, amiért nem kell harcolni? Minél többet húzza az író a szerelemvallást, annál jobban szurkol az olvasó. Szerintem.) De nem gond, lehet csak én vagyok ezzel így.

Nos, ennyi is lett volna. Minden esetre, nagyon remélem, nem lesz több könyv, amit félbe kell hagynom, és ezáltal nem is lesz több ilyen bejegyzés. De ez jelenleg a jövő titka. Kellemes estét, drágák!♥

P.S.: Elhallgattak a petárdák, én meg Coldplay-t hallgatok. Rendben vagyok. És ti?

Kerstin Gier: Silber - Az Álmok első könyve (Silber 1.)

Író: Kerstin Gier
Oldalszám: 328
Eredeti cím: Silber
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Véleményem a könyvről: Elbűvölően humoros, mosolyogtatóan aranyos, és édesen romantikus! Kerstin Gier eddig is a kedvenc íróim közé tartozott, mivel elég magasra felküzdötte magát az Időtlen szerelem trilógiájával, de a Silber... szavak nincsenek rá, mennyire a szívembe fogadtam. Teljes mértékben azonosultam Liv-vel, hiszen annyira passzol az ő személyisége az enyémhez. Picit olyan volt, mintha magamról olvastam volna, ami elég furi, de ettől is csak különlegesebb lett ez a könyv. Általában engem minden könyvben csak egy dolog ejt rabul. Ám, most itt kapásból feltudok sorolni akár ötöt is. 1. A humor. Eszméletlen, milyen megnyilvánulásai van ennek a kis holdszőke csajszinak. 2. Az álmok. Jómagam, az álmok megszállottja vagyok, így kész csoda volt számomra a történet. 3. Henry Harper, és az ő szürke szemei, meg az a fantasztikusan édes, csapzott haja. 4. A rejtélyesség. 5. Hogy az lett a gonosz, akire egyáltalán nem számítottam. 6. A csattanós vég. Az első könyvek végét általában (saját tapasztalat) elszokták rontani. Én azt imádom, mikor egy könyvnek a vége, jókora csattanós pofont ad az olvasónak, hogy "Nesze neked, kattogjon csak az agyad azon, mi lesz ezután!".

 Hupsz, ez hat lett. No, nem gond. Értitek a lényeget, nem? Hát persze, hogy értitek. Szóval, a történet...soha semmilyen könyv nem váltott még ki ennyire erős érzelmeket belőlem, pedig valamennyit mindegyik kicsikar. Prüszköltem a nevetéstől, könnyeztem az érzelmes részeknél, és volt, hogy olyan béklyóban éreztem magam, hogy mozdulni nem tudtam, teljesen elvarázsoltan bámultam ki a fejemből, csak mosolyogtam, mint akinél nincsen boldogabb ember a világon. Egész végig olvasás közben, bizsergett a gyomrom, és éreztem ahogy száguld a vér az ereimben. Na látjátok, ilyen egy tökéletes könyv! Amiről olyan folyékonyan tudok írni, hogy nem állnak le a ujjaim, amitől új értelmet nyer az életed, aminek a hatására másképp látod a dolgokat, az álmaid is élvezetesebbek. Kerstin Gier engem teljesen elvarázsolt a maga csodás fantáziájával, amiért hálám örökké kísérti majd. A karakterek sajátosak, bemutatja, hogy mennyire különböző embereknek lehet egy a sorsuk, és hogy mennyi mindenre képes egy álom. Ettől a könyvtől szépeket fogok Álmodni. Örökké gyorsabban fog verni a szívem, ha Henryre gondolok. A sztori elején teljes mértékben abban hittem, hogy Liv Graysonnal fog összejönni, de hamarosan reményeim átirányultak a szürke tekintetű, karikás szemű álomfiúra. És teljesült. Graysont végig egy elképesztően cuki, karamell-cukorka szemű fiúnak tartottam, ahogy Liv is, de az ő személye sokkal jobban beleillik a nagy testvér szerepébe. Bár teljes meggyőződésem, hogy Grayson érez valamit Livvy iránt, és az több egy testvéri szeretetnél. Térjünk ki kicsit Livre.

Mint fentebb is említettem, picit olyan volt, mintha magamról olvastam volna. Liv imádja a titkokat, a rejtélyeket, és ezzel valahogy én is így vagyok. Mindig úgy éreztem, hogy a titkokból "táplálkozom". Egy titok mindig felborzolja az ember hátát, de semmihez sem hasonlítható érzés, amikor felfeded az egyiket. Olyan, mint egy mélyen eldugott kincs, amit ha eléggé próbálkozol, a magadénak tudhatsz. Az emberek nem tudnak titkok nélkül élni, és mi sem jobb annál, mint hogy kiderítjük őket, nemde bár? Liv a leghumorosabb lánykarakter, akivel 'találkoztam'. És ami engem teljes szívvel lenyűgözött, hogy nem tökéletes, és ezt mérhetetlenül köszönöm Kerstin Giernek. (Nem csak ezt.c:) Livvy szerintem a legvagányabb csaj, a könyvek tengerén. Apró külső hibái eltűnnek ragyogó személyisége mellett. Az első, és egyetlen főhősnő, akiért rajongok. Team Liv!
 Tyű, mennyit írtam már! De senki ne aggódjon, ennyi nekem sem elég! Ideje kielemezni az én kis szürke szemű álomfiúkámat!
 Henry Harper kitűnik a négyek csoportjából. A szöszikkel ellentétben az ő haja barna, és ami ennél is figyelemfelkeltőbb az, hogy tele van titkokkal. És mit kell tudni Livről? Hát persze, imádja a titkokat. És Henry a megtestesült titok! Ajtaját, három zár is védi. És én most őszintén elismerem, hogy először Grayson volt az, akinél esélyesnek gondoltam azt, hogy belezúgok. De Kerstin hamar elkezdte kimutatni Henry csodás tulajdonságait, és én tökéletesen és visszavonhatatlanul belehabarodtam. De szerintem ezzel mindenki így volt/van/lesz. És az első csókjuk Livvel... ennél cukibbat sem olvastam még, és már megint mindjárt összeolvadozom a laptopom. (Le is fogom nektek írni az idézetekhez az első csók pillanatot. Annyira cuki, nem hagyhatom ki.) Na jó, most leállok Henryvel, mert a végén tényleg az egekbe szökik a pulzusom.
 Gyorsan összefoglalom még néhány szereplőről a gondolatomat... Először is, Grayson. A karamell-cukorka szemű, szerény álomfiú. Igazán aranyos jellemmel rendelkezik, és ha lecserélhetném a jelenlegi bátyámat rá, tuti megtenném, De itt is van egy aprócska probléma, persze, ha nem csal az én drága fantáziám. Graysonról szinte virít, hogy komolyabb érzéseket táplál Liv felé. És nagyon őszinte leszek, én mélyen csalódott lennék, ha a következő két könyvben, mert bizony lesz, Grayson is esélyes lenne. Pedig imádom. De Liv mellé Henry kell. És emellett kitartok.
 Arthur és Jasper azok, akik számomra igen semlegesek. Igaz, ők is, az általam álomfiúknak nevezett csoportba tartoznak, de nem tűnnek ki. Borotválkozó Ken... kacagnom kell. Liv mindig alakít. Jasper-nél nincs butább ember a Frognal-ba, ám ő is aranyos személyiség, a maga módján. Arthur pedig teljesen semleges számomra.
 Még két szereplőt szeretnék kiemelni. Az egyik pedig, Anabel. Mint tudjuk, az álomfiúk részegen, és szerelmesen (ez csak Arthur-ra vonatkozik) megidéztek egy démont. És hát Anabel is köztük volt, míg persze meg nem szegte a szabályt. *SPOILER* Ami igazából nem is úgy szólt, mert a drága szöszik, (és Henry) nem tudják olyan tökéletesen a latint, mint Anabel. Szóval ja, a kis turpis kék tekintetű Barbie baba. *SPOILER VÉGE* (Ha már olvastad a könyvet, jelöld ki az egereddel a fekete részt, ha meg nem, és nem szeretnél beleszaladni egy spoilerbe, inkább haladj tovább.)
Szóval igen, Anabel okozza a csattanós véget is.
 Az utolsó, személy, akit kiszeretnék vonni a rengetegből, az Secrecy. Aki már olvasta a könyvet, az tudja, hogy Secrecy a Tittle Tattle Blog írója, és alkotója, a pletykák szerelmese. Mindent tud, mindent lát és mindent hall. De vajon ki Secrecy? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én arra a lányra tippelnék, aki 13 kilót fogyott egy hashajtó miatt. Azt hiszem Hazel a neve. De ez persze csak egy tipp. Bár őrülten kíváncsi vagyok, vajon ki rejtőzik a Secrecy név mögött.
 Még így utoljára... remélem már ti is elterveztétek a saját ajtótokat. Nekem már megvan, és amint Ryu barátnőm elkészül a lerajzolásával, közzéteszek nektek egy képet róla, itt is, és Facebookon is. Nektek milyen az álomajtótok?:)

Kedvenc szereplőm: Mint mindig, most is fiú. Méghozzá Henry Harper. Az én szürke tekintetű, karikás szemű, csapzott hajú álomfiúm.

Kedvenc részem: Henry és Liv első csókja. Lentebb elolvashatjátok ezt a részt, bár annak, aki még nem akarja megtudni, mi hogy történik majd, annak az átugrást ajánlom.

Értékelésem:
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5* (Imádom, hogy ilyen pozitív vagyok az értékelés terén. Ez gond?!)

Pár idézet a könyvből:

"What if you slept 
And what if 
In your sleep 
You dreamed 
And what if 
In your dream 
You went to heaven 
And there plucked a strange and beautiful flower 
And what if 
When you awoke 
You had that flower in you hand 
Ah, what then?" (Samuel Taylor Coleridge)

"A kutyánk, Butter - teljes nevén Princess Buttercup formerly known as Doctor Watson (...)"

"Úgy tűnt, beszélgetésünk személyes részének vége, nyílván nem volt kedve a feltétlenül szükségesnél tovább csevegni olyasvalakivel, akit úgy hívnak, mint a barátnője macskáját, és akinek a szülei sem nem diplomaták, sem nem gyémántbánya-tulajdonosok."

"A misszionáriuslány-szemüvegem mögül hitetlenkedő pillantást vetettem rá."

"Kézenfekvő volt: leendő mostohatestvéremnek van egy titka... és én imádom a titkokat."

"Hol fénytelen folyók hullám-könnyei zúdulnak mélybe...
Varázsos álom ott hullott szemére. Fel ne ébreszd őt!
Ki csupán egyetlen csillagot követve érkezett messze földről, kutatva a helyet, hol az árnyak közt végre megpihenhet."

"Sub umbra floreo. Az árnyékban virágzom."

"-Jas, tényleg nem kéne többször kiszolgálnod magad anyád gyógyszeres szekrényéből."

"Sorra kezet rázott mindegyikünkkel, mi pedig bemutatkoztunk, és biztosítottuk róla, hogy mi is örülünk. Amikor Lottie volt soron, még jobban elvörösödött, és közölte, hogy őt Tollie Hastlwubernek hívják, és ő a szébibitter."

*ELSŐ CSÓK JELENET*

"-Igazából? - Kinyitotta az ajtót, és mögötte felismertem a folyosó szórt fényét. De ekkor elengedte a gyíkot, és néhány lépéssel ismét mellettem termett. Még mielőtt bármi reagálhattam volna, lehajolt hozzám, és szájon csókolt. Nem volt különösebben hosszú csók, valójában nem volt sokkal több, mint ajkaink egészen finom érintése (...)"

*ÉS VÉGE*

"Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak."

"Úgy tűnt, Jasper anyukájanagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint 'Csókolj meg, lázadó!' és 'Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg'. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek."

"-De hát hölgyem! - szólalt meg a fehér szakállú felháborodottan.
-Tudom, hogy ez nem illendő, Télapó, de ez most vészhelyzet. - feleltem, és meg sem várva a választ, bevágódtam a hátsó ülésre (...)"

"-Tudod, miért kezdtem el hinni ebben a démonban? - kérdezte halkan,
Megráztam a fejem.
-Mert a kívánságom abban a pillanatban teljesült, amikor megismertelek téged.
(...)
-Olyan vagy, mint én - mondta komoly hangon, -Imádod a rejtvényeket. Szeretsz játszani. Szívesen kockáztatsz. Amikor veszély fenyeget, számodra akkor kezd izgalmassá válni a dolog. - Még egy kicsit közelebb hajolt, és éreztem meleg leheletét. -Ezt kívántam.  Hogy találkozzak valakivel, akibe beleszerethetek. Te vagy az én leghőbb kívánságom, Liv Silber."

500!!! - Köszönöm, drágák!

Halihó, drágák! Tudom, hogy több mint egy hete nem volt bejegyzés, de sajnos elvagyok halmozva.:c Viszont, ma felnéztem, hogy kicsit alakítgassak a blog kinézetén, és lám, mi fogad... sikeresen elértük az 500 oldalmegtekintést!!! Szuperek vagytok, imádlak titeket!♥ El sem hiszitek, mennyi örömet hoztok nekem. De, hogy én se legyek rest, most bejelentem, hogy a következő ilyen 'mérföldkőre', (1500 oldalmegtekintés) nyereményjátékot tervezek! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én élek-halok az ilyen nevezős-könyves játékokért, még úgy is, hogy én magam rendezem.c: Na szóval, annyi a lényeg, hogy eszméletlenek vagytok, és ezer ölelés minden drága könyvmolynak, aki idetévedt. Kellemes estét, drágák!^-^

Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése (Mara Dyer 1.)

Író: Michelle Hodkin
Oldalszám: 448
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer
Megjelenés éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: MARA DYER azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda.
                                    PEDIG LEHET.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a baleset, amelyben a barátai életüket vesztették, ő viszont titokzatos módon életben maradt, nem egyszerű véletlen volt.
                                                                        TÉNYLEG NEM.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes.
                                                                       NAGYON TÉVED.

Véleményem a könyvről: Tegnap lepett meg a postás a csomaggal, amiben nem mellesleg lapult 10 szuper könyvjelző, egy szaloncukor és a Bane-Krónikák hatodik kötete. (Raphael Santiago megmentése) Na szóval, ha tegnap délután jött meg a Mara Dyer eszmélése, és most (12:42) írom a kritikát, akkor a következtetés amit le lehet vonni, hogy nem tudtam letenni, annyira imádtam. És bizony, ez teljesen így van! Ez a könyv valami fantasztikus. Egy gyönyörűen kibontakozó szerelembe

olvashatunk bele, és úgy ahogy van, én magam is teljesen belezúgtam az egész történetbe, és hát, ha ez lehetséges, a karakterekbe még jobban. Írtam egy ilyen üzenetet Ryu-nak: Elvesztem Noah Shaw-ben. Majd keress meg. Soha.
És teljes mértékben így gondoltam. Nem akartam kimászni a történetből, és sírhatnékom volt, mikor megláttam, hogy már csak pár oldal. És tudtam, ismét tudtam, hogy szar vagyok angolból, és várnom kell a fordításra. Azt hiszem nem olvastam még könyvet, ami ennyire szíven szúrt volna. Hát ennek is eljött az ideje. (Jézusom, nem tudom levenni a szemem erről a mozgóképről.) Új szerelmet avattam. (Noah) Tudjátok, az emberek nem hiszik el, hogy egy ember több emberbe is szerelmes lehet, ugyan úgy. Hát, azt hiszem a könyvmolyok csapata erre élő példa. Bár mi kitalált emberekbe vagyunk szerelmesek. Na jó ez ugyan az. Nekünk. Ha ha ha.:3 Mi nem csak egy életet élünk meg, hanem több ezret. Minden egyes történet egy új élet. És én ebbe a történetbe bele akartam bújni. Ottmaradni, és soha ki nem jönni. Szellemként nézni a szereplőket, figyelni sorsuk tragédiáját, elpirulni Noah mosolyán, félni a furcsa dolgok történése közben. Hiába került a trónra nálam a Vörös Királynő, Mara Dyer jött, és kegyetlenül a második helyre taszította Victoria Aveyard művét. Imádtam, hogy minden egyes rejtély

lassan, de izgalmasan bontakozott ki előttem, és szerintem mind a tíz körmömet lerágtam olvasás közben. Soha nem írtam még ilyen lendületesen értékelést egy könyvről, és lám, Michelle Hodkin, még azt is kicsikarta belőlem, hogy csak úgy repkednek az ujjaim a billentyűk felett, mert csak jönnek és jönnek a gondolatok, hogy mit írjak erről a csodás könyvről. Mara a legfantasztikusabb főhősnő, akiről valaha olvastam. Története tragikus, ám elképesztő. Jelenleg saját magam darabkáit kapargatom össze, és gondolom nem is kell mondanom, mi okból. Ryu-val lezajlott még egy érdekes beszélgetésem: Én: Te. Tudod mi Mara Dyer képessége? Le fog esni az állad. Elgondolja ahogy meghal egy ember, majd az az ember meg is hal. Úgy ahogy ő elgondolta. Ryu: Lol, én akarok lenni Mara Dyer. Én: Oké, megkapod a képességet, de enyém Noah Shaw. Meglátszik az igaz barátság.c: (Imádlak♥) Nos visszatérve a könyvre... Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni élni a folytatás nélkül. Gyerekek, saját érdekemben, de rá kell hajtanom az angolra.
Nos. Noah Shaw. Jó párszor megemlítettem már a nevét a véleményem során, de itt az ideje, hogy kielemezzem. (Remélem mindenki olvadozik attól a giftől, itt feljebb. De azt is remélem, senkinek sem terelte el túlságosan a figyelmét.:'D) Ugye a híre, körülbelül az, hogy több segget fogott, mint kilincset. Aha ja szép mese. Noah arrogáns, bunkó, udvarias, csodálatos, és eszméletlenül jóképű. És egy humorzsák. Annyira megtudott mosolyogtatni. (Folyton eltereli a figyelmemet gif-Noah az írásról. Megbolondulok.:c) Jaj, és amikor minden idegszálad táncot jár, mert magad elé képzeled azt a cinkos mosolyt. Leolvadok az ágyról. Na jó, hanyagoljuk Noah-t, mert a végén összenyáladzom a laptopom. Inkább térjünk ki a könyv elején lévő kis írásra. Nagyon meggyűlt a bajom, azokkal a szép, ám kacifántos betűkkel. Aztán öt perc után, sikeresen kielemeztem az egész üzenetet. Taps, Liv-nek! Jézusom, milyen hosszan papolok már! Nos, túlságosan elmerültem a gondolataim tengerében, és a könyv varázsának kiterítésében. Tipikus én...

Kedvenc szereplőm: Hajjaj, miért csinálom ezt magammal? Mara tényleg lenyűgöző személyiség, de én a legtöbb könyvben a férfi főhősök felé hajlok. És itt is. Szóval, Noah Shaw.

Kedvenc részem: Lehet az egész könyv egy rész? Mert akkor az egész könyv. Na jó... szóval kedvenc rész... /fél óra gondolkodás múlva/ Áh, megvan! Amikor elárulják egymásnak (Noah és Mara) a titkukat, hogy mire képesek. Azt a részt megkönnyeztem. Na jó, nem csak azt.

Értékelésem:
Történet: 5/5*
Karakterek: 5/5*
Borító: 5/5* (Soha életemben nem adtam még ilyen pozitív értékelést könyvre.)

Pár idézet a könyvből:

"Az a száj. Igen, a dohányzás csúnya szokás. De Noah olyan jól mutatott dohányzás közben!"

"-Te igazi ezerszázalékos könyvmoly vagy. Imádom."

"-Nekem nincs esetem.
-Az még rosszabb. - feleltem, és esküszöm, hogy próbáltam szemétkedve mondani. -Ezek szerint igaz, hogy nem válogatsz.
De azt akarom, hogy jöjjön közelebb.
-Aljas rágalom. - Szavai alig voltak suttogásnál hangosabbak. Tett felém egy lépést, olyan közel volt, hogy éreztem a mellkasából áradó melegséget. Lenézett rám, teljesen őszintén és nyíltan és a szemébe hulló borzas hajjal, és én akartam és nem akartam és muszáj volt mondanom valamit.
-Kétlem. - Ennél jobbal nem sikerült előrukkolnom. Noah arca centikra volt az enyémtől. Tudtam, hogy megfogom csókolni, és tudtam, hogy megfogom bánni.
 Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt."

"És ennyi volt, ilyen egyszerűen lettem én teljesen, totálisan és abszolút:
Az övé."

"-Gonosz vagy.
Válaszul elmosolyodott, és felemelte mutatóujját, hogy gyengéden megbökje orrom hegyét.
-Te meg az enyém. - közölte, azzal elsétált."

"-Hogy létezik, hogy vannak barátaid Noah?
-Én is ezt kérdezem magamtól minden áldott nap."

"-Menj a pokolba! - mondtam halkan.
-Már ott vagyok. - felelte Noah (...)"

"-Nevetségesen alulöltözöttnek érzem magam egy vasárnapi villásreggelihez. Csak úgy mondom.
-Őt nem fogja érdekelni - felelte Noah, és a hajába túrt. -És te pont így vagy tökéletes."

"Noah Shaw továbbra is szoknyapecér, továbbra is seggfej, és számomra továbbra is totál elérhetetlen. Ez lett a belső mantrám (...)"

"-Tudod, figyelmeztettek ám veled kapcsolatban.
És azzal a jellegzetes félmosolyával, amitől elkárhoztattam, Noah azt felelte:
-Mégis itt vagy velem."

"-Úristen!
-Igen?"

"-Tessék! - mondta Noah, miután bekötötte a bal cipőmet. -Esés megúszva.
  Elkésett Már beleestem."

"Nagymama, miért olyan hosszú a hajad? Hogy jobban elrejtőzhessek mögé."

"Mi történt tegnap éjjel? Mi történt azon az éjszakán? Mi történt velem? Mi történt? Mi történt?"

"-Noah?
Megfordult.
 -Amikor meghallottál azelőtt... mielőtt ideköltöztem... Mit mondtam?
Noah arca elkomorult.
 -,,Szedjék ki őket!'' "

"-Akarsz engem. - közölte Noah egyszerűen, határozottan. -Ne hazudj nekem! Hallom.
-Nem számít. - leheltem.
-Nagyon is számít. Ugyanannyira akarsz engem, amennyire én téged. És én mindennél jobban akarlak.
(...)
-Ma. - suttogtam.
Noah lassan talpra állt, teste közben súrolta az enyémet.
-Ma. Holnap. Holnapután. Örökké. - A szemembe nézett. Feneketlen mély volt a tekintete. -Neked szánt engem a sors, Mara.
 És bár fogalmam sem volt, hogy lehetséges ez, vagy hogy mit jelent, de abban a pillanatban én hittem neki."

Cassandra Clare: Üvegváros (A Végzet Ereklyéi 3.)

Író: Cassandra Clare
Oldalszám: 500
Eredeti cím: City of Glass
Megjelenés éve: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fülszöveg: Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost - bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagy sikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

Véleményem a könyvről: Sebastian!!!!! Hát gyerekek, végre bejött a történetbe az én mindenem! Annyira imádtam ezt a könyvet, hogy wahh! Sokkal több izgalom volt benne, mint az első két kötetben együtt! Nagyon sokat röhögtem a Klávé naivitásán. Kezdtem egyet érteni Valentine-nal,

főleg, miután az új Inkvizítor, Albertree, (azt hiszem ez volt a neve) elfogta Simont, és éheztette. Meg hát... maga a konzul, egy áruló? Miért? Valentine-nak igaza volt abban, hogy a Klávét le kell cserélni, de abban nem, hogy az alvilágiakat ki kell irtani.
 Térjünk ki az új szereplőre, Sebastianra. Tudtam, ki az a Sebastian, mert spoiler mániás vagyok, de még én is összezavarodtam, mikor úgy jelent meg, mint a Penhallow család rokona. Ráadásul fekete hajjal! De persze aztán hamar leestek a dolgok nekem is. Tartsatok betegnek, de imádtam azt a részt, mikor Clary és Sebastian csókolóztak. *A pillanat, mikor megcsókolod a saját bátyádat, mert nem tudtad róla hogy a testvéred, de aztán kiderül, hogy nem is a testvéred, majd később megcsókolód az igazi bátyád, aki ráadásul le akarj égetni a világot és akiről szintén nem sejtetted, hogy a testvéred.* Oh My Gosh. Ha vannak bonyolult dolgok, akkor ez az. Na jó, tovább a történetben. Másik csók jelenet... Jace és Clary elmennek a Wayland-birtokra. Hát az a rész olyan cuki! De le sem körözi a vége felé lévő együtt alvós jelenetet! Igaz, úgy fekszenek egymás mellett, mint akik karót nyeltek, de hát így is olyan cukik! Meg Jace levele! Hát én úgy könnyeztem, mint még soha. Azt hittem, hogy nyomban kiszaladok a házból, és leülök egy fa alá sírni, meg távolba meredni. Na jó,

menjünk tovább a sztoriban. Következő jelenet, amit érdemes kiveséznem, az az, amikor Clary rárajzolja Simon homlokára Káin jelét. Ennél a résznél, ilyen fura büszkeség fogott el, csak nem tudom mire/kire voltam büszke. De azt hiszem jobban megszerettem Simont, miután rákerült Káin jele. És akkor ugorjunk fejest a történet csúcspontjába, a végébe! A Klávé végre szövetkezik az Alvilágiakkal... nyert ügy. Clary megalkotja az összefogás rúnát... nyert ügy. Jace elment megkeresni Sebastiant, miután megölte Hodge-ot, akit Simon melletti cellában találtak... gond. Valentine tudja, hogy hol van, és hogy mi a Végzet Tükre... gond. És elkezdődik a Burren-i csata! Jace Sebastian-nal viaskodik, amit nagyon keményen félbeszakít Izzy, ahogy levágja Sebby csuklójáról a kezét. Iz egy kemény csaj. Ezt most is bebizonyította. Jace már persze  a halálán volt, ahogy én is, mivel vagy ötször hittem azt a történet során, hogy kinyiffant. Aztán persze... khm.. ezt majd a végén. Nos tehát, Jace megöli Sebastiant, majd visszasietnek Alicante-be, ahol már nagyban folyik a Végzet Háborúja. Kreatív a Klávé, ezt most is bebizonyította. Clary már azon van, hogy megakadályozza, hogy Valentine megidézze Razielt, és az Árnyvadászok pusztulását kérje tőle. És itt jön az én hülye, egoista barmom, hogy ő majd mindenkit megment, erre... meghal. Én gyerekek, teljesen kétségbe voltam esve. Prüszköltem a sírástól, mint valami beteg láma. Körülbelül egy órára le kellett raknom a könyvet, hogy lenyugodjak. Majd folytattam. Valentine megidézte Razielt. Itt már teljesen ki voltam bukva, fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt már jóra fordítani. És itt jön be a képbe Clary, aki végignézte Jace halálát, miközben megkötözve ült, Némító rúnával elcsitítva. Még a halott helyzetet is újraéleszti. Ugyan is, a pentagrammában átírta Valentine nevét a sajátjára és BUMM... máris ő kérhet egy dolgot az Angyaltól. Perszer Raziel megöli Valentine, ráadásul nagyon menőn, öli meg. Clary pedig azt kívánja, hogy Jace újra éljen. Minden heppi. Vagy mégsem? Hát persze, hogy nem, hiszen nem említettem meg valamit! Max Lightwood halálát. Szörnyen sajnáltam Alecet, Izzyt, és Jacet. Ettől függetlenül, végül minden happy end lett, ugyan is Alec végre felvállalta a kapcsolatát Magnussal. Jaj, hogy én milyen boldog voltam! Malec, forever! Nos, azt hiszem ennyi papolás után, itt az ideje, hogy befejezzem a véleménykinyilvánítós részt.

Kedvenc szereplőm: Sebastian. Ő a mindenem, hagyjatok.:(

Kedvenc részem: Clary és Sebastian csókja. Rossznak érzem magam.:c

Értékelésem:
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/3

Pár idézet a könyvből:

"A temetéseket az élők kedvéért rendezik, (...) nem a halottakért."

"Ami nem öl meg... az jobban teszi, ha máris menekülőre fogja."

"Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak."

"A gyengeség és a romlottság nem a világban van. (...) Az emberekben van. És mindig bennük lesz. A világnak egyszerűen jó emberekre van szüksége, hogy meglegyen az egyensúly."

"Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés."

"Nem tetszel nekem. (...) Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek."

"Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged."

"Az emberek azt hiszik el, amit el akarnak hinni."

"Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod."

"Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét."

Hónapvégi Zárás #1 - November

Halihó! Novemberben csak egy könyvet szereztem be, az pedig a Vörös Királynő.

Nagyon szerettem, és szerintem még egy jó ideig a kedvenc könyvem marad. Az írónő fantasztikusan kidolgozott történetet adott az olvasóknak. Véleményemről bővebben ITT olvashattok.

És akkor jöjjenek azok a könyvek, amiket novemberben sikerült kivégeznem. Három ilyen könyv van, és egy, amit októberben kezdtem, de novemberben sikerült befejezni, most ezt nem számítom bele. (Egyébként ez a Mennyei tűz városa)

Szóval, a három könyv:

 Katja Millay: The Sea of Tranquility - Nyugalom tengere

Legfantasztikusabb szerelmi történet amit valaha olvastam! ÉTRÉKELÉSEM









Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk (Hollófiúk 1.)

Ízig vérig különleges, és egyedi. Maggie Stiefvater írónőnél nem találtok nagyobb fantáziájú embert. Tökéletesen szövi a sztorijait. ÉRTÉKELÉSEM

 Victoria Aveyard: Vörös királynő (Vörös királynő 1.)

Novemberi csillag! Nem véletlenül van ott az a kis csillag a könyv címe előtt. Ez volt a legkiemelkedőbb olvasmányom novemberben, szóval büszkén adom rá a csillagomat.^-^ ÉRTÉKELÉSEM

HELLO, DECEMBER! KELLEMES DECEMBERT MINDENKINEK!^-^