Oldalszám: 216
Eredeti cím: A Monster Calls
Megjelenés éve: 2012
Kiadó: Vivandra Kiadó
Kategóriák: Thriller, ifjúsági irodalom
Fülszöveg: A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett.
Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.
Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy …
De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.
AZ IGAZSÁGOT.
Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.
SPOILER MENTES értékelés: Hát hű. Mit is mondhatnék... nem olvastam még ennyire bonyolult, ám felkavaró könyvet. Még most is úgy érzem magam, mintha olvasnám, pedig már tegnap befejeztem. Ijesztőbbet vártam, pedig én, a nagy thriller mániás, már megtanulhattam volna, hogy az e fajta filmek/könyvek nem is a vérfagyasztó tartalmukról híresek, hanem hogyha nem vagy szemfüles, teljesen elveszel a történetben. Annyi thrillert láttam már életemben, és annyiszor kellett nekem szétválasztani az összekuszálódott történetszálakat, megfejteni ki a hunyó, mielőtt saját magát fedi fel, hogy nem volt nehéz dolgom ezzel a könyvvel. De mindenképpen nézzetek meg pár thrillert/pszichothrillert, mielőtt elkezditek a Szólít a szörnyet. Bonyolult és végeláthatatlan. Pont ezt imádtam az egész sztoriban, hogy használnom kellett minden képzelőerőmet ahhoz, hogy kiigazodjak egyes helyzetekben, hogy sosem tudtam mi jön, és persze hogy előbb jöjjek rá, mi Conor igazsága, mielőtt ő maga is rájönne. Ez sajnos nem sikerült, és ezért is vagyok extázisba, mert nem volt még olyan, hogy ne tudtam volna előbb a történet végét, minthogy az bekövetkezett volna. Siobhan Dowd kitalált egy olyan világot, ami mindenkit megbabonáz, és Patrick Ness megvalósította. Különösen tetszett, hogy a főszereplő velem egykorú, így tényleg nagyon könnyű volt vele azonosulnom. És persze ott van még ez a rémálom dolog, ami egy igazi, kihagyhatatlan elem lett volna a könyvből. Meg hát a szörny. Ő tette az egész történetet szenvedélyessé, elevenné és utánozhatatlanná. Egy szörny, ami megindul ha szólítják, ágak szövik keresztül erőtől duzzadó testét, megmenti az ártatlant, és megbünteti a vétkest? Kit nem babonázna meg? Fogalmam sincs, honnan jött ennek a szörnynek az ötlete, de nagyon is tetszett, a meséivel együtt. Ha egyszer lesz egy gyerekem, elfogom neki olvasni ezt a könyvet. A szörny meséi tanulságosabbak, mint bármelyik gyermekmese. "Hogy lehet valaki egyszerre jó boszorkány és rossz boszorkány, gyilkos és megmentő, gonosz természetű, de igazságos, elvtelen, de jószívű?" (tömör részlet a könyvből) A szörny történetei erre mind választ adnak. Választ adnak olyan kérdésekre, amiket nem akarunk feltenni még saját magunknak sem. A rém először kegyetlennek tűnhet, de ahogy olvasod tovább a könyvet, rájössz, hogy igaza van. Mindenben igaza van. A düh nem szégyen, és Conor dühös. Felkavaró volt a szenvedése, átérezni azt, ami lezajlott benne. Kegyetlen. Minden karakter olyan valódi. Valódi és élő, és nem lehet nem táplálni érzéseket irántuk. A végkifejlet pedig úgy volt tökéletes, ahogy volt. Lezáratlanul.
Kíváncsi lettél a szörny történeteire, Conor igazságára, és arra, hogy mitől bűvös a 12.07-es szám? Minden idők legelmésebb thrillere téged is magával ránt. Rendelt meg ITT!
SPOILERES értékelés: Még több hű. Általában engem a könyvek befejezései lesokkolnak. Nos, a Szólít a szörnynél valahogy nem így lett. Nem kerültem semmiféle sokkba, inkább ilyen elgondolkodó állapoton buckáztam végig pár órán át. Folyamatosan a könyvön kattogtak az agytekervényeim, amik csodálatos módon nem sültek ki olvasás közben. Mint fent is írtam, elég nagy fantázia kell egy ilyen könyvhöz. Nagyon nehéz a dolgok mögé látni, sőt, néha néha lehetetlen is, ezért eléggé megerőlteti az ember agyát. Sajnos akármennyire is edzett vagyok már ebben, most nem sikerült megfejtenem az igazságot. Viszont, nem lepődtem meg, mikor kiderült. (Igen, igen, mindjárt leírom mi volt az igazság, végül is ez egy spoileres értékelés) Mintha egy részem számított volna arra, hogy Conor igen is azt akarta már, hogy vége legyen. Elejétől kezdve tudta, hogy az édesanyja meg fog halni, és ahogy egyre jobban szenvedett az anyja, Conor annál erősebben akarta, hogy végre vége legyen, hogy befejeződjön ez a tortúra. És a szörny ezért jött. Hogy Conor hajlandó legyen beismerni az igazságot, azt az igazságot, amit a lelke mélyére zárt. Ahogy a történet halad, úgy mutatkozik meg Conor igazi személyisége, kiderülnek a titkok, és egyre csak bonyolódik minden. Nem gondoltam volna, hogy egyes részeknél ennyire elfogok veszni, de volt ami kifogott rajtam.
Térjünk át kicsit a karakterekre. Összesen csak három karakterről szeretném kifejteni szerény véleményem. Conor O'Malley egy igen érdekes személyiség. Sokáig nem tudtam kiigazodni rajta, de persze aztán az ő személyiségét is megfejtettem. Érdekes kisgyerek volt, mit ne mondjak. Imádtam.
Nos, most jól lerántom a leplet a mi kis szörnyünkről. Ő ugyanis nem létezik. A szörny nem más, mint Conor lelkének tükre, és végig az volt. Ő testesítette meg a fiú minden kimondatlan érzelmét. Ő volt a dühe, a szomorúsága és a boldogsága. Láthatatlanabb volt mint Conor. És egyáltalán nem csalódtam, mikor erre rájöttem. Így az egész történet érdekesebbé vált, ha mondhatom így, új értelmet nyert. Szóval igen, nincs szörny, és soha nem is volt. Az igazság Conor szörnye.
A harmadik és egyben utolsó szereplő akit kiveséznék, az Harry. Ő az aki minden nap Sullyval és Antonnal az oldalán, megveri Conort, amióta a fiú álmaiba bekúszott AZ a rémálom. Már ezt alapból furának találtam, de végül nem lett belőle semmi. A szörny - azaz Conor - a végén jól összeverte a fiút, és ennyi. Ez picit csalódás volt számomra. Arra számítottam, hogy lesz valami ezzel a Harry gyerekkel, de persze nem lett semmi. Mindentől függetlenül szerettem a karakterét.
Így utoljára még két dolgot jegyeznék meg. Először is... Jim Kay illusztrációi valami lenyűgözőek! Annyira fantasztikus az árnyékolás, és ez a sötét ábrázolás. Jaj, nagyon feldobta az egész könyvet. A második... nem a Vivandra kiadó gondozásában kellett volna megjelennie a regénynek. Az elválasztott szavak helytelenül voltak elválasztva, és ez
Kedvenc főkarakter: A szörny. SPOILER: de persze ez olyan, mintha azt mondanám, hogy Conor, mert egy és ugyan az :SPOILER VÉGE
Kedvenc mellékkarakter: Harry. Fogalmam sincs milyen oknál fogva, de magával ragadott a személyisége.
Legunszimpatikusabb karakter: Liam, Conor apja. Nem igazán lennék kibékülve azzal a tudattal, ha nekem ilyen apám lenne.
Értékelés:
Történet: 5/5** - Teljesen megbabonáz, higgyétek el. Félelmetesen jó volt.
Karakterek: 5/5 - Mindenki szerethető, és utálható. Ezért írtam fentebb, hogy valódiak.
Borító: 5/3 - Egyáltalán nem tetszik, az angol borító sokkal szebb, érdemesebb lett volna megtartani az eredetit.
 |
| Jim Kay illusztrációinak egyike. Ez a személyes kedvencem. |
"Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?"
"- Bárcsak lehetett volna száz évem - mondta nagyon halkan. - Száz évem, amit neked adhattam volna."
"És ha senki sem vesz észre, mondta a szörny, akkor vajon létezel-e egyáltalán?"
"- Viszlát O'Malley - mondta Harry Conor szemébe nézve. - Meg sem látlak többé."
"Az emberek legtöbbször maguknak hazudnak."
A könyv mellé ajánlom (dal): Clairity - Exorcism
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése